A Budai Ezüst Tűzcsap

Általános

ezüst tűzcsap, Horvath utca, Kacsa utca, Budapest, gangA titokzatos ezüst tűzcsap a Batthyány tértől nem messze, a Horváth és a Kacsa utca sarkán, polgári Budán. Egyesek szerint egyik környékbeli banda találkozóhelye, mások szerint a “Le a piros színnel” mozgalom gerilla-akciójával állunk szemben.

Advertisements

One response »

  1. Iani PannoniiJanus PannoniusEPIGRAMMATA LASCIVAPAJZÁN EPIGRAMMÁKSZERKESZTETTE, FORDÍTOTTA,AZ UTÓSZÓT ÍRTA ÉS A JEGYZETEKET KÉSZÍTETTECSORBA GYŐZŐ2TARTALOMDE SE IPSO, CUM VIRGINITATEM AMISISSETMIKOR ÁRTATLANSÁGÁT ELVESZTETTEDE SUA AETATEÉLETKORÁRÓLDE SE QUOD AMARE COEPISSETMAGÁRÓL, AMIKOR ELŐSZÖR SZERELEMBE ESETTDE AMORE SUO IN LEDAM PUELLAMSZERELMÉRŐL EGY LÉDA NEVŰ LEÁNYZÓ IRÁNTDE SE IPSO, CUM VIRGINITATEM AMISISSETMIKOR ÁRTATLANSÁGÁT ELVESZTETTEIN ANELLUMANELLUSRAIN CARBONEM POETAMCARBO KÖLTŐREAD GUARINUM VERONENSEMA VERONAI GUARINÓHOZAD PORCIAMPORCIÁRAAD RINUCIUMRINUCIUSHOZIN ADULTERUMEGY HÁZASSÁGTÖRŐREIN ADULTERUMEGY MÁSIK HÁZASSÁGTÖRŐREAD MAGDALENAMMAGDOLNÁHOZIN LADVANCUMLADVANCUSRADE THEATRO VERONENSIA VERONAI SZÍNHÁZRÓLQUARE NUNC, UT QUONDAM, SUMMORUMPONTIFICUM TESTICULI NON EXPLORANTURMIÉRT NEM VIZSGÁLJÁK MOSTANSÁG, MINTHAJDANÁBAN, A PÁPÁK HERÉJÉT?DE PAULO SUMMO PONTIFICEPÁL PÁPÁRÓLDE EODEMUGYANARRÓLAD EUNDEMSZINTÉN UGYANARRÓLQUAESTIO ARDUA ET DIFFICILISSÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉSQUAESTIO ARDUA ET DIFFICILISSÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉSIN PRISCAMPIROSKÁRADE SILVIASZILVIÁRÓLAD LAELIAMLAELIÁHOZDE LAELIASZINTÉN LAELIÁHOZQUALEM OPTET AMICAMMILYEN BARÁTNŐT SZERETNE?DE AMICA SUABARÁTNŐJÉRŐLAD AMICAMSZINTÉN BARÁTNŐJÉRŐLDE SE IPSOMAGAMAGÁRÓLAD LIBERAMLIBERÁHOZDE AGNETEÁGNESRŐLOPTAT COITUM PUELLAEEGY LEÁNNYAL SZERETNE LEFEKÜDNICONQUERITUR, QUOD SE SOCII AD LUPANARSEDUXISSENTPANASZKODIK, HOGY TÁRSAI BORDÉLYHÁZBACSALTÁKDE AMBROSIOAMBRUSRÓLIN LUCIAMLÚCIÁRAIN LUCIAMISMÉT LÚCIÁRAIN LUCIAMSZINTÉN LÚCIÁRAAD LUCIAMMEGINT LÚCIÁRADE EADEMMÉG EGYSZER LÚCIÁRADE LUCIAE PROGNOSTICOLÚCIA LÁTNOKI KÉPESSÉGÉRŐLAD LUCIAMMÉG MINDIG LÚCIÁRAIN EANDEMTOVÁBBRA IS LÚCIÁRADE LUCIAUGYANCSAK LÚCIÁRAIN MERETRICEM LASCIVAMEGY FEHÉRMÁJÚRADE VULVA URSULAEORSOLYA MINDZSÓJÁRÓLAD EANDEMISMÉT ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓLDE EADEMÚGYSZINTÉN ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓLDE VULVA URSULAEMÉG MINDIG ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓLIN LINUM DOCENTEM PAEDICAREA FARCICERÉT JAVALLÓ LINUSRAIN EUNDEMUGYANARRA A LINUSRA3DE EODEMMÉG EGYSZER LINUSRADE EODEMSZINTÉN LINUSRADE EODEMISMÉT LINUSRAIN BERTUMBERTUSRAAD TELESPHORUM CINAEDUMA FAJTALAN TELESPHORUSHOZDE URSO CINAEDOA FAJTALAN URSUSRÓLIN LEONEM CINAEDUMA FAJTALAN LEÓRAIN PINDOLAMPINDOLÁRAIN PINDOLAMUGYANCSAK PINDOLÁRAUTÓSZÓJEGYZETEK4DE SE IPSO, CUM VIRGINITATEM AMISISSETMIKOR ÁRTATLANSÁGÁT ELVESZTETTEDE SUA AETATESextus hic et decimus vitae mihi ducitur annus,Si nato verum tradidit ipsa parens,Septimus accedet, cum flava cucurrerit aestas,Mitior et Phoebum devehet Erigone.Iam mihi vox gravior, iam pubes ingvina circumSerpit, et in venerem mentula saepe tumet.Ignea iam visa vibrantur corda puella,Iam mihi per somnum lintea saepe madent.Eminus hinc igitur moneo, liberte, recedas,Quem puero comitem cura paterna dedit.Cedat et hircoso trux cum tutore magister,Nec iuris quisquam me vetet esse mei.Hac nucibus, teneris hac luce renuntio bullis,Hac decus Ausoniae sumo virile togae.ÉLETKORÁRÓLHogyha anyám helyesen számolja: ez itt, ez az évemépp a tizenhatodik életem éveiből.Majd, amikor szőkén tovaszáll ismét a meleg nyár,s gyöngül a nap, beköszönt már a tizenhetedik.Mélyül a hangom, az ujjam mind többet kaparásziklágyékom táján, s mind virulóbb a botom.Lányt látok – tűz önt el, reszket bennem a lélek,s gyakran nedvezi át álmom a gyolcs lepedőt.Házitanítóm, hagyj hát békén, menj az utamból,csak suta kiskölykét bízta reád az apám.Hagyjon a morc mester meg a bakszagu gyám is ezentúl,senki se tiltsa, amit tenni megenged a jog.Mától sutba a gyermeki gönc a csicsás fityegőkkel,mától díszes olasz férfiruhát viselek.5DE SE QUOD AMARE COEPISSETQuod mihi divino tu saepius ore solebasDicere, nunc, Michael, exitus ecce probat.Haesimus, et totis concepimus ossibus ignem.Concidit et tandem spiritus ille meus.Cum te dementem dementia nostra vocabat,Cum mox ridendo tu mihi risus eras.Quare in amore rudi, doctissimus ipse, sodali,Consilium, quaeso, confer et auxilium.MAGÁRÓL, AMIKOR ELŐSZÖR SZERELEMBE ESETTLám, amit isteni szád megjósolt, drága Mihályom,s emlegetett folyton: rendre beteljesedett.Megzavarodtam, tűz ég testem minden izében.Végül – félek – e tűz elnyeli szellemem is.Hibbant vagy – mondtam rád én, aki most maga hibbant,s én, a nevetnivaló még kinevettelek is.Ó, te, ki mestere vagy már rég a kemény szerelemnek,pajtás, légy tettel s szóval a támogatóm!DE AMORE SUO IN LEDAM PUELLAMFlava Cupidineis laesit me Leda sagittis,Nubere digna Deo; gignere digna Deos.Haec mihi nescio quas continget capta per artes,Nam servat clausas, Tyndarus ipse fores.Si via nulla patet, nisi quam mens alta TonantisCommenta est; et me candida pluma tegat.SZERELMÉRŐL EGY LÉDA NEVŰ LEÁNYZÓ IRÁNTMegbabonázott engem aranyhaju Léda, ki méltánlenne az Égilakók közt anya vagy feleség.Sejtelmem sincs még, hogyan érek célba: az ajtókzárva, s előttük az őr ő maga, Tyndareus.Más mentség nemigen lesz, mint hogy a Messziredörgőpéldáját követem, s hattyu-alakba bujok.6DE SE IPSO, CUM VIRGINITATEM AMISISSETVirginitas valeas; hodie mihi forpice crinemTondeo, et abiectis, sumo togam, nucibus.MIKOR ÁRTATLANSÁGÁT ELVESZTETTEÉg veled, ártatlanság, fürtjeimet lenyirom most,s félre a gyermeki pucc, férfiruhát veszek én.IN ANELLUMDonec, Anelle, tibi solus portabat asellusFlava volubilibus farra terenda molis,Nunquam iusta domum misero mensura redibat,Aut erat externo semine mixta ceres.Hoc et Praetori longo narrare libello,Vicino et memini te mihi saepe queri.Sed nunc egregiam vafer invenisse videris,Qua caveas posthac talia damna, viam.Nam custos coniux molitoris furta dolosiServat, et ad saccum pulverulenta sedet.O quam falsus homo es! cui credere granula centumNon potes, uxorem credere, Anelle, potes?ANELLUSRAMíg szamarad csak amúgy maga ment a malomba, Anellus,s vitte a tönkölyt, hogy zúzza finomra a kő,egyszer a visszakapott őrölt holmit kevesellted,majd meg azon sírtál, másnak a lisztje a liszt.Bíróhoz futkostál, nagy panaszos papirokkal,s én is, a szomszéd is, nyögte keserveidet.Most aztán rafinált egy módszerhez folyamodtál,s biztos, hogy többé nem rövidülsz soha meg.Kis feleséged véd a lopós molnár csele ellen:ott ül a zsák tetején néha fülig porosan.Hej, te nagyész! Kire nem bízol pár véka buzát sem,szó nélkül bízod rá hites asszonyodat?7IN CARBONEM POETAMOrator simul et poeta Carbo est,Non est hoc aliud profecto, quam siMas et femina Carbo diceretur.Sic plane Hermaphroditus ergo Carbo est.CARBO KÖLTŐRECarbo szónok, azonkivül poéta.Rázós egy dolog ez! Mikéntha férfis nő egyszerre lehetne, egyszemélyben.„Hímnő” – azt hiszem, így nevezni jobb őt.AD GUARINUM VERONENSEMCur, Guarine, tuos, indulgentissime patrum,Non cohibes natos turpibus a vitiis?An nescis pridem quid fecerit unus eorum?Fecit ut ancillae sis socer ipse tuae,Ut vernae sis fecit avus; iam fabula totaUrbe volat, et adhuc te tua probra latent.Cur, inquam, Guarine, tuos, mollissime patrum,Non cohibes natos turpibus a vitiis?Talia in ancillas nam si illis saepe licebunt,In natas, aliis crede licere, tuas.A VERONAI GUARINÓHOZMondd, Guarinóm, te legelnézőbb apa minden apák közt,csúf bűnökbe miért engeded a fiaid?Vagy tán azt se tudod, mit tett nemrég is az egyik?Hát csak apóssá tett, s szolgaleány a menyed.Fattyú-gyerkőcnek lettél eszerint a nagyapja;ismeri fél város, csak te nem ezt az ügyet.Kérdem, mondd, Guarinóm, te a legszelidebb apa mind közt,csúf bűnökbe miért engeded a fiaid?Hisz, ha szabad prédák számukra a női cselédek,könnyen azok lesznek másnak a lányaid is.8AD PORCIAMSic ait, ardentes hauris dum Porcia prunas:Vos, venerande parens, care marite, sequor.PORCIÁRAPorcia, hogy parazsat tettek nyelvére, kezes lett,s így rebegett: „Igenis, jó uram, édesapám!”AD RINUCIUMSunt natae tibi nubiles, Rinuci,Moratae satis et satis decentes.Has tu tradere nuptui laboras,Ac toto generos foro requiris.Sed sic aedibus intimis retrusasCustodis, uti Perseos parentemArgivus socer aurei Tonantis.Non illas, miser, ad sacella, sanctasNon accedere praedicationesPermittis, quoties pater RubertusRauca se crucifigit in cathedra.Nedum visere festa, vel choreas,Per convivia vel sinis vagari,Aut communibus interesse ludis.Non est haec via filias locandi,O vicine pater; meo nec unquamHunc tu consilio modum sequeris.Sed venalia mercium tuarum,Prima fronte locabis officinae,Imis nec penetralibus recondes.Tali tractus ut hospes illecebra,Vel nolens emat, et nec autumantiSecurum tibi promat arrhabonem.Omnis, iudicio meo, Rinuci,Maturae genitor viro puellae,Mores debet habere venditoris.9RINUCIUSHOZFölserdültek a lányaid, barátom,kellően, csinosak, nemesszivűek.Most hát itt az idő eladnod őket,s mindenhol csak a vők, a vők a gondod.Ám szépségeidet bezárva őrzöd,mint hajdan Danaét aranyesőkéntmegtermékenyitő Zeus apósaÁrgus szemmel a Perseus-szülő nőt.Még templomba se engeded, ne halljákjó Róbert atya dörgedelmes, intőtrilláit, mikor is rekedt torokkalbömböl, s gyötri magát halálra szinte.Tánc, ünnep tilos ügy nekik, s a társasvendégségeket is kerülniük kell,s nem játszhatnak a többiekkel együtt.Hát, szomszéd, nem a legjobb mód a lányt ígyházasságba vezetni; én ilyesmitsemmiképp sem ajánlanék, szegény te.Tudd meg, hogyha akármi árut árulsz,az főhelyre való az üzletedben,és nem arra, hogy egy sarokban eldugd.Akkor majd a vevő becsábul, és bárnem tervezte, siet meg is szerezni,s önként adja a foglalót kezedbe.Egyszóval: ha a lány, Rinucius, márnővé ért, bizonyám, nem árt, ha apjaegy s mást eltanul a kereskedőktől.IN ADULTERUMDum quasses aliena fulcra moechus,Uxori propriae, Severe, parcis.Sic, cui cellula rumpitur Falerno,Vicina bibit Hodus e taberna.EGY HÁZASSÁGTÖRŐREMíg más ágya ropog, ledér, alattad,nőd ágyát, Severus, nagyon kiméled.Mint Hodus, ki aszút ihatna otthon,s a szomszéd lebujokba jár vedelni.10IN ADULTERUMCum vicina magis sectare cubilia Crispo,Uxorem quare non potes, Arbe, tuam?An tibi securo langvet permissa voluptas?Nec nisi in illicito mentula amore viget?EGY MÁSIK HÁZASSÁGTÖRŐREMiért koslatsz, Arbus, Crispusnál is hevesebbena szomszéd nej után? Mért nem elég a tiéd?Ellankasztja talán vessződ a jogos gyönyörűség?S nem teszi virgonccá más, csak a zug-szerelem?AD MAGDALENAMCommater mea, Magdalena, quantisTe possum precibus, misellus oro,Praestes auxilium meo furori.Priscam depereo tuam propinquam;Hanc, quae continuis fere diebus,Ad te ventitat, assequente nullo,Tecum lusitat, ambulat, lavatur,Tecum cantilat, et tuos per hortos,Cervo saltitat ocior quadrimo.Novi, quam tibi nil neget iubentiQuantum consilio tuo acquiescat,Tu si praecipias, diebus octoPotum non capiet, cibo abstinebit,Commenda, precor, huic meos amores,Neu me despiciat, mone propinquam,Quodsi plus aliquid mihi ordinares,Illud quod prohibet pudor fateri,Donarem tibi quicquid ipsa velles.MAGDOLNÁHOZMagdolnám, komaasszonyom, figyelj rám:adj kis támogatást szegény fejemnek,szánj meg, kérlek, a szenvedély megöl már.S gyötrődésem oka Piroska húgod,ő, ki szinte naponta jár tehozzád,éspedig csak amúgy, csak egymagában.11Nálad szórakozik, daloltok együtt,sétálgat, locsikol, s a kerti fűbenugrál, zsenge ünő se kényesebben.Hallgat rád, tudom én, javallsz akármit,s híven szokta tanácsaid követni.Képes lenne kibírni szomjan-étlenteljes hétig akár, ha így kivánnád.Kérlek, kérd hugodat, legyen megértőbb,vedd rá végre, fogadja el szerelmem.S ha még többet elérsz az érdekemben,szégyellném a nevén nevezni, hogy mit,óhajts bármit is, az nekem parancs lesz.IN LADVANCUMEst, mollis Ladvance, tibi tam mascula coniux,Uxoris possis uxor ut esse tuae.LADVANCUSRAMár-már férfi a nőd, Ladvancusom, és te? – te nő vagy!Hinnye! a végén még asszonyod asszonya lész.DE THEATRO VERONENSIEst tibi prostibulum, quod erat, Verona, theatrum;Assidue Floram nunc colit ille locus.A VERONAI SZÍNHÁZRÓLSzín-házból bordély-ház lett a szép Veronában.Flóra előtt áldoz benne azóta a nép.12QUARE NUNC, UT QUONDAM, SUMMORUMPONTIFICUM TESTICULI NON EXPLORANTURFemina, Petre, tua quondam ausa sedere cathedra,Orbi terrarum iura verenda dedit.Indeprensa quidem cunctos latuisset in annos,Facta foret partu, ni manifesta, novo.Post haec Roma diu simili sibi cavit ab astu,Pontificum arcanos, quaerere sueta, sinus.Nec poterat quisquam reserantes aethera claves,Non exploratis sumere testiculis.Cur igitur nostro, mos hic iam tempore cessat?Ante probat quod se quilibet esse marem.MIÉRT NEM VIZSGÁLJÁK MOSTANSÁG,MINT HAJDANÁBAN, A PÁPÁK HERÉJÉT?Egykor trónusodat, Szent Péter, nő bitorolta,s éppúgy tisztelték, mint az elődeit is.Tán sohasem derül is fény erre a furcsa titokra,hogyha babát nem szül, s leplezi ő le magát.Ettől fogva sokáig – félve, hogy újra becsapják -,Róma alánézett a reverenda alá.Nem kaphatta meg addig senki a mennyei kulcsot,míg bizonyos nem lett, hogy here birtokosa.Mért hagyták el e régi szokást? Nyilván csak azért, mertmostanság a jelölt már azelőtt bizonyít.DE PAULO SUMMO PONTIFICEPontificis Pauli testes ne Roma requiras,Filia quem similis sat docet esse marem.PÁL PÁPÁRÓLRóma, ne fürkészgesd, hogy a pápa heréje hogy is van!Itt ez a lány – kiköpött apja – mutatja nemét.13DE EODEMSanctum non possum, patrem te dicere possum,Cum video natam, Paule Secunde, tuam.UGYANARRÓLSzentatya? – Szentnek aligha, de joggal hívlak atyának,mert atya nyilván vagy, Pál, hisz e lány a tiéd.AD EUNDEMCum sit filia, Paule, sit tibi aurum,Quantum pontifices habere rarosVidit Roma prius; pater vocariSanctus non potes, at potes beatus.SZINTÉN UGYANARRÓLVan lányod s aranyad, s utóbbi annyi,hogy, Pál, nem sok akadt elődeid köztily gazdag; s ha nem is lehetsz atyának„szent”, ám „boldog” azért lehetsz nyugodtan.14QUAESTIO ARDUA ET DIFFICILISSÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉSQUAESTIO ARDUA ET DIFFICILISCur penem cunnus, cur contra mentula cunnumAppetat, haec, vulgo iudice, causa facit:Cum primos homines uda ex tellure PrometheusConfinxit, geminum non variavit opus.Membra nec apposuit duplicem dirimentia sexum,Unde novum posset se reparare genus.Mox cum non aliter naturae iura manerent,Discrevit propriis, corpora bina, notis.Quippe puellari raptam de pectine carnem,Alterius mediis fixit in ingvinibus.Inde suam partem semper locus ille requirit,Inde suum semper pars petit illa locum.SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉSMért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?- ennek a jámbor nép így magyarázza okát:akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinketgyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,s mellyel az emberi faj újrateremti magát.Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,más-másfélékké tette az embereket.Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,s tette a másik lény lába közé e csomót.Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,és e csomó folyton visszakivánja helyét.IN PRISCAMQuid tibi cum claudo, dicebam, Prisca, marito?Optimus est claudus, Prisca, fututor, ait.PIROSKÁRAEmlékszel, mit mondtam sánta uradra, Piroskám?Azt ugye, hogy, ki biceg, jól biceg ágyban is az.15DE SILVIAEx te concipio, meretrix mihi, Silvia, dicis,Silvia, non magis hoc dicere, crede, potes;Quam si per spinas incedens, Silvia, densas,Dixeris: ista meum, laesit iniqua, pedem.SZILVIÁRÓLVádolsz, hogy gyereket dugtam, ká Szilvia, néked.Kissé furcsa, ahogy, Szilvia, fölfogod ezt.Hisz ha töviskes a rét, s megvérzed rajta a lábad,ezt vagy amazt a tövist szídni jogod van-e, mondd?AD LAELIAMTam coeunt artis gemini complexibus angves,Ut duplex uni quis putet esse caput.Ast ego sic iungi cupio, mea Laelia, tecum,Ut mihi diversum nec caput esse velim.LAELIÁHOZEgybefonódik a két párzó kígyó s oly erősen,minthacsak egy testből nőne a két kicsi fej.Én meg, Laelia, úgy vágyom veled összefonódni,hogy ne legyen többé még a fejünk se külön.DE LAELIALaelia, quid nostram, toties petis, improba, linguam?Si iuvat, hoc totum, vipera, sorbe caput.SZINTÉN LAELIÁHOZLaelia, mondd, te betyár, mit kéred folyton a nyelvem?Nyeld le, ha kell, kígyó, nyeld le egész fejem is.16QUALEM OPTET AMICAMSi iaceat mecum laeta et lasciva, licebitNe sit bella nimis, neve puella nimis.Non tristis facies, non me rudis allicit aetas.Omnibus his unam plus amo nequitiam.MILYEN BARÁTNŐT SZERETNE?Hogyha velem fekszik, legyen ingerlő, fenekedvű,nem fontos, hogy túl szép legyen és szüzies.Hatni ne kislánykodva, ijedt sutasággal akarjon:mindennél inkább kell bujasága nekem.DE AMICA SUACerte ego vel Proculo, si sim futuentior ipso,Luxuriae possim non satis esse tuae.BARÁTNŐJÉRŐLBár Proculusnál is tehetősebben herebélek,szertelen étvágyad nem lakatom soha jól.AD AMICAMHeu mihi! tam tarde congressi, tam cito quareDigredimur? nec fas longius esse simul?Hos ego complexus tunc vellem, vita, resolvi,Quercubus implexae cum caderent hederae.Haec ego tum cuperem disiungi basia, quandoDesereret concham lubrica concha suam.Consortes utinam Veneris sic vincla catenent,Haeret ut implicito cum cane nexa canis!17SZINTÉN BARÁTNŐJÉRŐLJaj nekem! Oly későn leltünk egymásra, minek kellily hamar elválnunk, s nem lehetek veled én?Haj! pedig, életem, én, addig vágynálak ölelni,míg a futó repkény fönt van a tölgy derekán;s akkor szűnnélek csak meg csókolni, ha már akagyló kagylóját önmaga hagyja oda.Vénusz láncai bár úgy kötnék a szeretőket,mint ahogy a nőstény- s kankutya összeragad.DE SE IPSOQualiter o crucior! certe modo cunnus adesset,Possem ter quinas continuare vices.MAGAMAGÁRÓLÓ, de dühös vagyok én! Mindzsó ha kerül közelembe,tüstént rászállok, s csak nem unom soha meg.AD LIBERAMCum volo, tu non vis; cum nolo, Libera, tu vis;Quando igitur sumes, Libera, quando dabis?LIBERÁHOZÉn akarok, – te nem; én nem, – hát pont akkor akarsz te.Tisztázzuk, Liberám, végre: mikor mit akarsz.18DE AGNETEAgnes, vita, tuos, quoties contemplor, ocellos,Sidera me toties bina videre puto;Sidera sed toto, longe pulcherrima, coelo,Qualia sunt nitido cum Iove nostra Venus,Aut inter fixos stellarum Sirius ignes,Sirius Arcturo si coëunte micet.ÁGNESRŐLÁgnes, drága szivem, ha szemembe tekintsz, a szemedbőlcsillagpárt látok sütni felém ragyogón.Mégpedig egyik legfénylőbbet az égen, amelybenVénuszt tartja a Főisten a karjai közt.Vagy pedig azt, melyben fönt, messze, az égi tüzek köztArcturushoz forr Sirius, őt öleli.OPTAT COITUM PUELLAEAgnes, da mihi, quod tuo marito;Quodsi des, tamen inde nil peribit.Ambos quod pariter datum iuvabit,Ad quod vos opifex Deus creavit,Quodsi non foret, unde gigneremur?Quod mater tua si patri negasset,Nec tu nata fores, tui nec isti,Qui me urunt facibus suis ocelli.Semper quod dare feminae potestis,Semper sumere quod viri nequimus.Quod praesens placet, urit affuturum.Nec triste est, nisi quando non habetur.Quod terram replet, et profunda ponti,Quo iucundius esse nil putatur.Primo quod dare virgines recusant,Aeternum dare deinde concupiscunt,Quod dat Iuno Iovi, Venus Gradivo,Quod mortalibus et Deae dederunt.Quod tu si dederis, lucrum assequeris,Quod si non dederis, diu dolebis.Respondet nihil, ergo iam negavit,Sed ridet tamen, ergo iam spopondit.19EGY LEÁNNYAL SZERETNE LEFEKÜDNIÁgnes, add, amit adsz uradnak is majd;légy nyugodt: kicsi sem kopik le róla.Mindkettőnk örömére lenne tetted.Nyilván isteni kéz akarta ezt így,s nélküle hogyan is születne ember?S mit ha édesanyád nem ád apádnak,hol lennél te is és e két csodás szem,melynek lángjaitól elégek immár.Nektek bármikor adni könnyedén megy,elfogadni nekünk viszont aligha.Megvan – jó, de kivárni kínkeserves,és a legszomorúbb, ha nincs sehogy se.Telve van vele mind a föld, s a tenger,legkedvünkrevalóbb a nagyvilágon.Ezt a szűzek előbb szabódva adják,adják már azután halálig önként.Junótól Jupiter kapott ilyent, MarsVénusztól, sok eföldi – égi nőktől.Add hát! Ez neked is nagy élvezet lesz.Ha pedig nem adod: gyötör csunyául.Némán hallgat. Azaz: hiába kérem.Ám mégis, mosolyog: remélnem enged.CONQUERITUR, QUOD SE SOCII AD LUPANAR SEDUXISSENTQuo me, quo trahitis, mei sodales?Ad foedum, puto, adimus lupanar.Nam quis tam procul hic locus recessit,Post pomoeria sacra, post tot hortos,Cellis vilibus et frequens cathedris?Fucatae quibus insident puellae,Structuris caput arduae superbis,Collo pendula vela gestitantes,Nec pressae teretes sinu mamillas.Quidnam hoc? ille manu retractat,Ille amplectitur, hic perosculatur,In cellam praeit ille subsequentem.Ite hinc, ite, malam in crucem, scelesti;Non vos ducere me deambulatumDixistis, simul ire cum negarem?Hoc me iam indice resciet Guarinus.20PANASZKODIK, HOGY TÁRSAI BORDÉLYHÁZBA CSALTÁKPajtások, hova hoztatok, betyárok?Bordélyház lehet ez, ha jól gyanakszom.A szent kerteken és tanyákon is túlily rongyos heverők, tenyér szobácskákmás házakban alig lehetnek erre.S puccos lányok e furcsa ház lakói,föltornyozva hajuk kacér fejékül,s testük nem födi csak kevéske fátyol,bőven dől ki alóla duzma mellük.Mit látok? Ni, az ott, de markolászik!Ott egy másik ölelkezik, nyalakszik,egy-két pár meg amott szobára megy már.Ördögfajzatok! El! pokolba innét!Sétálunk kicsikét – beszéltetek rá,nem volt kedvem ilyen csatangoláshoz.Elmondom Guarinónak, isten engem!DE AMBROSIONon instrumento grandi, non testibus amplisIn causa quicquam proficit Ambrosius.Lis sibi cum Thecla est, sed quicquid pondere magnoProferat Ambrosius, nil nisi Thecla negat.AMBRUSRÓLRoppant szerszámát, jól megtermett heregömbjétAmbrus amíg viszi csak, Tekla dühöng, acsarog.Ám, ha előrukkol velük Ambrus, nincs vita többé:érvük súlya alatt Tekla legott helyesel.IN LUCIAMDum iuvenes poppysma rogant, tu, Lucia, nasumInspicis, et quantum prominet ille, notas.Hoc perpendiculo virgas metire viriles,Hic tibi pro palmo est scilicet, et cubito.Si placuit nasus, placet illico mentula, amantis,Nec plus blanditiis addita dona valent.Nil iam in te, lenone opus est, nil arte magistra,Lenonis vires nasus et artis habet.21Nec nisi nasatus tecum decumbit adulter,Ut iam ego me fieri rhinocerota velim.Lucia, crede mihi, multum prognostica fallunt,In me nam certe regula vana tua est.LÚCIÁRAMíg a fiúk hévvel kurizálnak, Lúcia, néked,rá se kotorsz. Te csupán orrukat, azt figyeled.Ezzel a mércével mérkéled a férfi-dorongot.Sutba a rőf, a hüvelyk! Ez maga untig elég.Tagbaszakadt a legény ormánya – a sudrija is jó.Célba ilyen gyorsan bájcsevegés sose visz.Fortély? Csábítás? Nincs szükség nálad ilyenre.Fortély, csábítás – nálad az orr egyedül.Nem fekhet melléd más lógós, mint aki orr-nagy.Orrszarvú lennék, néha csak ezt akarom.Lúcia, hidd el nékem, gyakran megcsal a látszat:nálam például félrevisz orr-logikád.IN LUCIAMHunc cum, Lucia, mentulatiorem,Qui nasatior est, inepta credas,Rivali puto me carere summo,Quod nondum tibi visus est Philemon.ISMÉT LÚCIÁRAMinthogy, Lúcia, azt hiszed, butácskám:orrosabb a legény – nagyobb tagú is:nem kell félnem a fő riválisomtól,eddig még nem akadt eléd Philémon.22IN LUCIAMImmerito plane succenses, Lucia, nobis,Prodita sit tanquam res tua voce mea.Prodita voce mea non est. Unde ergo loquunturVicini? et tota rursus in urbe sonat?An, rogo, tu quenquam tam surdum existere credis,Qui non ballistas audiat et tonitrus?SZINTÉN LÚCIÁRANincs igazad, ha megorroltál rám, Lúcia, lelkem,mert – úgymond – ügyeid szétsusorogta a szám.Nem susorogta bizony! Hogy honnan tudja a szomszéd?Hogy s mint tölt velük a város is annyira meg?Mondd, oly töksüketet láttál-e, Lucám, aki azt semhallja, ha ágyú szól, azt se, ha dördül az ég?AD LUCIAMLaesisti stultae morsu me, Lucia, linguae,Nunc ego me culicem scilicet esse velim,Ut possem contra te laedere; nunc ego maestusQuam iaceo, fieret tam tibi amara quies.MEGINT LÚCIÁRALúcia, jócskán megszurkált engem buta nyelved;válni szunyoggá most épp emiatt akarok.Vissza szeretnélek szurkálni: nyugalmad azonképpmegkeserüljön, ahogy megkeserült az enyém.DE EADEMAstutus modo Luciam sodalis,Miri fraude nova doli subegit.Nasum, qui sibi non satis tumebat,Nam crabronibus obtulit notandum.Sic dum turgidus ore subrubenti,Transire assimulat, vocatus ultro est.23MÉG EGYSZER LÚCIÁRALúciát minap egy ravasz barátomnagy-fondorlatosan horogra kapta.Mert vékony s pisze orra volt szegénynek,hát egy megdühödött bögölyt rakott rá.Bunkó arca, dagadt frinyója láttántüstént hívta is őt a lány szobára.DE LUCIAE PROGNOSTICOPisaeo a stadio doctissimus ille sophorum,Mensuram plantae repperit Herculeae;Lucia cum nasum cujusquam mensa videndo est,Ingvinis extemplo conjicit inde modum.Vel Physiognomon es, Lucia, vel Geometres,Tale magisterium sola Mathesis habet.LÚCIA LÁTNOKI KÉPESSÉGÉRŐLÉliszi pálya alapján mérte ki hajdan a Főbölcs,hogy Héraklésznek mekkora lábfeje volt.Lúcia meg, mikor azt javasolja, figyeljük az orrot,úgy gondolja, hogy az jelzi a féfibotot.Jó – légy bár fiziognómus vagy akár geometra,itt a matézissel jutsz csak előre, Lucám!AD LUCIAMQuid nos, Lucia, temnis et repellis?Nunquam displicuisse me puellae,(Sic vivam et valeam,) recordor ulli.Quodsi credere forsitan recusas,Magnis testibus approbare possum.MÉG MINDIG LÚCIÁRAMegvetsz, Lúcia, eltaszítsz magadtól?Nem volt még soha lány (szavamra!), hogy netudtam volna kegyét kiérdemelni.Kételkedsz? Igazam hatalmas érvétvan módom, gyönyörűm, kezedbe nyomni.24IN EANDEMLucia, vis futui; faciam, sed lege sub illa,Ut teneas culi, murmura foeda, tui.Spondes; non equidem credo, nisi pignora ponas;Sed nec sic credit mentula nostra tamen.TOVÁBBRA IS LÚCIÁRALúcia, gyakni akarsz. Jó, benne vagyok, de csak akkor,hogyha a hátulsód nem muzsikál ezalatt.Megfogadod? Nem elég! Adj, kérlek, zálogot is rá!Nos, mi az? Így se kiván állni – kötélnek öcsim?DE LUCIACum sese nobis futuendam Lucia praebet,Dum fero sublatos, ad mea colla pedes,Terribilem foedo misit de podice bumbum,Qualiter aestiva fulmina nube crepant.Territus avertor, digitis simul obstruo nasum,Vena retenta cadit, cogit abire pudor.Lucia, nulla tuo, contingent gaudia, cunno,Tam male moratus, si tibi culus erit.UGYANCSAK LÚCIÁRAMég csak alig fekszik le, alig tárul föl előttemLúcia, s lába alig nyugszik a vállamon el,máris ijesztő hang durran ki pogány fenekéből,mint amilyent ledörög nyáron a felleges ég.Rémülten hátat fordítok, béfogom orrom,rég lekonyult, ami állt, s iszkolok onnan odébb.Lúcia, értsd meg hát, örömöt nem hozhat a puncid,hogyha ilyen roppant rossz modorú a farod.25IN MERETRICEM LASCIVAMCum ventrem ventri, femori femur, ora labellisConserui, et cunno mentula delituit,Principio cunctas vincis lasciva puellas,Nequitiae, et cedit nostra libido, tuae.Amplexus hederas superant, et basia conchas,Nec deest officio, dextera, lingva, natis.Postquam effusa tibi est nimium festina voluptas,Iam satis est, clamas, Lucia, iam satis est!Quid medium praecidis opus? quid inepta repugnas?Expecta, nondum, Lucia, defutui.EGY FEHÉRMÁJÚRAHashoz a has, ha tapad, comb combhoz, száj meg a szájhoz,és ha tövig becsuszott már a punádba botom,nincsen olyan lány több, aki ily remekül herebélne:bármit is óhajtok, megteszed egyszeriben.Repkény így nem ölel, kagyló így nem tapad egybe,szorgos a markod, a szád, friss a farod, kicsikém.Ám, amikor kielégültél már, s únod a hajtást,egyszeriben: „Ne tovább!” – így nyekeregsz – „Ne tovább!”Mért ne csinálnánk hát? Mit iparkodsz úgy befejezni?Lúcia, várj addig, míg nekem is sikerül.DE VULVA URSULAETotus devoror Ursulae barathro,Alcide, nisi subvenis perivi.ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓLMindzsód, Orsolya, jaj! egészen elnyel!Kérlek, Herkules, óvj meg ily haláltól!26AD EANDEMQuantus ad aethereum, coeli suspectus, Olympum,In praeceps tantum bis tibi vulva patet.Hujus non toto, sentirem Cerberon, antro,Non Stygis hanc obeant flumina tota novem.Haud illinc, Castor fraterna morte, redisset,Virtute Alcides, carmine Threïcius.Si sciat hoc rector Superum, qui jactat ab alto,Facta Pyracmonia, tela trisulca, manu,Hac et Aloïdas geminos demergat abysso,Huc pariter Coeum trudat et Iäpetum.Si Parnasiacae, sciat hoc, Deus incola, CirrhaeVulture rodendum, porrigat hic, Tityon.Nec quinquagenis immanem faucibus hydram,Ipse alio, Pluton mallet hiare, loco.Omnia sed quamvis concurrant monstra, nequibuntDimidia cunnum, parte replere, tuum.ISMÉT ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓLMint amilyen magasan nyúlik föl az égbe Olympus,kétszer olyan mélység nyílik öledben elém.Ekkora barlangot nem ugatna be Cerberus, és nemfoghatná be kilenc ággal a Styx vize sem.Váltani testvérét nem húzná semmi ki Castort,s Alcidest sem erő, s ének a Tráciait.Hogyha a Főisten, ki felülről szórja a háromcsúcsús cyklopsok-verte tüzes nyilakat,ismeri ezt a lyukat, nyilván a gigászokat ebbeszórja, ahogy Coeust és Iapetust is ide.És ha Apolló ismeri már, Tityust ide zárja:újra-növő máját tépje a saskeselyű.Plutó is szivesen látná itt annak az ötventorkúkígyónak tátogató fejeit.Ám, ha az összes szörny itt egybeszaladna is, órjásmindzsód félig sem lenne velük, kicsikém.DE EADEMTaenarias videor fauces, alta ostia DitisIngressus, quoties, Ursula, te futuo;Tam patet ingvinei siquidem descensus Averni;Sed revocare gradum plurimus inde labor.27Nam quanto pressi magis, hoc magis atra voragoPanditur, et late cedit inane Chaos,Quod caperet teneri, coëuntia semina, mundi,Quo possent atomi pervolitare leves.Nec tantum penem, sed testes, ilia, lumbosDevorat, ac pariter brachia, crura, caput.Pridem me trepidi, planta eduxere, ministri,Tractus ab Alcida Cacus ut ante fuit.Desine iam miseros, Erebo deducere manes,Amplius hic barathrum, Pliade nate, patet.ÚGYSZINTÉN ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓLMintha Dis isten öles kapuján lépnék be, a holtakországába, midőn, Orsolya, rád feszülök:annyira bő és tág al-táji világod előttem.Vissza viszont onnét már kutya-terhes az út.Mélyebben dúrom; mélyebben nyílik a mélység,s körben-körben széttárul a káoszi űr.Képes lenne, bizony, befogadni a féfimagot mind,röpködhetnének bent – lebegő atomok.Nemcsak a vesszőt, lám, a herét, ágyékot, az alhastés a kezet, lábat, sőt fejet is lenyeli.Régen még remegő két térdem napra segített,mint a lopós Cacust Herkules indulata.Eztán már ne vezesd, Hermés, Erebusba a síriárnyakat: itt ez a lyuk, több hely akad nekik itt.DE VULVA URSULAEBlanda est lingva tibi, mollis caro, vultus honestus,Ante opus et nobis, Ursula, tota places;Cum vero incubui, tam laxo mentula cunnoIncidit, ut cunnum nec subiisse putet.Non latus aut fundum sentit, velut aëre nudoPalpitet, in liquidis vel spatietur aquis.Sed vasto infelix late bacchatur hiatu,Ac frustra in votum nititur aegra suum.Nec vibrare nates, aut stringere brachia prodest,Alta nec in scapulas tollere crura juvat.Conatus pereunt, perit omnis sudor anheliPectoris, et ruptis ilibus ossa dolent.Dii tibi vel tollant quo digna videris amari,Vel tribuant possis, Ursula, quo futui.28MÉG MINDIG ORSOLYA MINDZSÓJÁRÓLÉdes a húsod, a szád kedves, bűbájos az arcod,s míg nem kezdjük, egész lényed imádnivaló.Ám, ha csináljuk már, oly könnyen csusszan az öcskös,mintha nem is mindzsó volna, amit döfigél.Nem leli oldalait, végét, s úgy véli az árva:légben inog valahol, vagy folyadékba esett.S mert a szegény ily bő lyukban tüsténkedik, izzad,célját érni bizony nem sikerül sehogyan.Nem használ sem a far-játék, sem a mellet-a-mellhez,az se, ha vállmagasig rándul a comb, meg a térd.Meghiusul minden küzdés, meddő az igyekvés,céltalanul lihegünk, fájnak a csontok, az öl.Vagy ne eresszen rád soha senkit az Ég szeretőnek,Orsolya, vagy csak olyan kant, aki győzi veled.IN LINUM DOCENTEM PAEDICAREPraeco salutiferi, Line flagrantissime, verbi,Siccine deterres turpibus a vitiis?Cum quis paedicat, fugere inquis daemonas omnes,Quis non paedicet, si, Line, vera refers?A FARCICERÉT JAVALLÓ LINUSRALánglelkű Linusom, mondd, üdvösséges igéddel,azt hiszed, eltérítsz bárkit a bűneitől?Iszkol az ördög – ilyent magyarázol – a farcicerétől.Hát, ha igaz, mért nem farcicerél kicsi, nagy?IN EUNDEMInterpres, Line, codicum sacrorum,Francisci rigidam secute sectam;Audires mea forte confitentemDum me crimina; saepe non negavi,Lascivo cubuisse cum cinaedo.Tu zelo, ilicet, ac furore plenus,Clamasti subito per omne templum,Cur tantum facinus miser patrassem?Hoc egi, Line, non libidinose,Sed tetros uti daemonas fugarem.29UGYANARRA A LINUSRASzent könyvek tömegét tudó Linus, te,zord rendjében a jó Ferenc atyánknak,szándék nélkül a fültanúja voltál,hogy meggyóntam: elég gyakorta űztemegy-egy farcicerét ramaty buzikkal.Szentséges dühöd oly magasra hágott,hogy mindenfele prédikációdbanmegróttad nyomorult viselkedésem.Nem tettem, Linus, én bujálkodásból:a csúf ördögöket riasztom ezzel.DE EODEMOrabam frustra, frustra ieiunus agebam,Nil opis in donis, nil erat in crucibus;Nam tanto diris, gravius tentabar, ab umbris.Sed nunc paedico; daemones aufugiunt.MÉG EGYSZER LINUSRABöjt, ima nem használt, adakozhattam tele kézzel,s hányhattam bőven rám a kereszteket is,egyre vadabb hévvel kínoztak a szörnyeteg árnyak.Farciceréimtől most menekül valahány.DE EODEMInfesti possent qua daemones arte fugari,Nemo prius norat; nunc Linus edocuit.SZINTÉN LINUSRAÁrtó ördögeink hogy s mint űzhetjük el, eddigsenki se tudta. – Linus megmagyarázta nekünk.DE EODEMIte procul supera lapsi de sede maligni;Formosus nostro, est Troïlus, in gremio.30ISMÉT LINUSRAHess innét, égből letaszított ördögi fajzat!Lám-e, ölemben most szép Troïlus csücsül itt.IN BERTUMTollis femellas, occidis, Berte, puellos,Ne durum tandem, prospice, Abaddir edas.BERTUSRAFölfalsz lánykákat, Bertus, meg zsenge fiúkat,ámde Abaddirtól félj! – vele kőbe harapsz.AD TELESPHORUM CINAEDUMLis magna est nobis, formose Telesphore, tecum,Non tamen illa foro, verum agitanda toro.Quid frustra ambigimus? testes admitte, probabo.Nec tibi magnus erit succubuisse dolor.A FAJTALAN TELESPHORUSHOZDrága Telesphorusom, mérges pör dúl miközöttünk,mégse a sok buta vád, döntsön ügyünkben az ágy.Mit habozunk? Bizonyítok: hagyd útjára dorongom.S nem sínyled te se meg, hogyha alám feküszöl.DE URSO CINAEDONemo est Etrusco iuvenum lascivior Urso,Possedit mollem tanta libido virum.Lascivam aestiva nactus qui nocte puellam,Nil putat esse vices continuare novem.Idem septenos discidit ut inguine culos,Quae fecit maribus, sustinet ipse libens.Ergo, vera licet nobis si dicere: non est,Non est hic Ursus, Rufe; quid ergo? lepus.31A FAJTALAN URSUSRÓLNincs a fiúk közt kéjvágyóbb, mint Ursus, az etruszk,rettentő bujaság hergeli szüntelenül.Hogyha elébekerül nyáréjt egy lány, magafajta,egyvégtébe kilenc fordulatot lezavar.Vagy ha legényt lel, s már hét fart széttúrt a dorongja,vígan tűri, hogy ők rajta tegyék ugyanezt.Ennélfogva szerintünk nem jó név ez a „Medve”,mert ő, Rufus, nem medve. Mi hát? Biza: nyúl.IN LEONEM CINAEDUMNunc facit id, quod vir, nunc id, quod femina debet,Parte tamen patitur posteriore, Leo.Hunc egi Tiresiam, vel Caenea dicere possum,Ni melius dici posset Hyaena Leo.A FAJTALAN LEÓRAHol nőt játszik a párosban, hol férfit (ilyenkorpersze a hátsóját dugja becére) Leó.Hívhatnám hát Caenisnek vagy Tiresiásnak,ám, ha „hiénának” hívom, a leghelyesebb.IN PINDOLAMQuid mihi, nescio cur, arrides, Pindola, semper?Istud non novi, qua ratione facis.Nil unquam de te merui bene; nil tibi certeAnte dedi, sed nec forte deinde dabo.Crustula tu nobis tamen et diapasmata donas,Vel ficos plena castaneasve manu.Saepe ultro calamum largiris, saepe papyrum,Saepe mihi dicis: sum tuus, esto meus.Qui reblandiri norunt, blandire Latinis,Pindola, dedidici nondum ego barbariem.PINDOLÁRAMit vigyorogsz úgy rám furtonfurt, Pindola, valld be.Halvány sejtelmem sincs, emögött mi lehet.Nem tettem veled én még jót, semmit nem is adtam,s kötve hiszem, hogy adok bármikor is valamit.32Lám, te meg illatszert, süteményt, füge-, gesztenye-záportzúdítsz rám, alig is látszik alóla fejem.Írószerszámmal, papirossal halmozol el, s hogy„Egymáséi vagyunk” – szüntelen ezt nyekeged.Nyalj inkább a viszont-nyalizásra serény olaszoknak,én barbár vagyok, és nem birom ezt a modort.IN PINDOLAMO scelus! o facinus! quare mihi saepe solebasPindola, blandiri, iam scio, iam video.Quippe meum, pudet heu! paedicas ecce sodalem,Nam sic praeceptor nominat illud opus,Quando incurvati pueri fodit inguine culumMajor, et obscenis turpe tremit natibus.Istud idem tu nempe mihi patrare volebas,Hinc illae illecebrae, dona et amicitiae!Nil tibi nobiscum, nil nobis, pessime, tecum,Iam tua sunt etiam munera amara mihi.Reddo datos calamos, malesvadas reddo papyros,Quin et, si possim, poma comesa vomam.Vana loquor, nihil ille rubet, nihil improbus horret,Mulcet adhuc blanda sed mea colla manu.Desinis? an clamo: succurrite! Pindola nunquamDat requiem! vel sic, o scelerate, fugis.UGYANCSAK PINDOLÁRAÓ, csúfság! Iszonyat! Nem rejtély többet előttem,mért nyájaskodol úgy, Pindola, s egyre velem.Pajtásommal – pfúj! – már régen farcicerézel- így hívják ama csúf dolgot a jó nevelők,hogyha fiúgyereket dugdosgat hátul a felnőtt,s úgy, hogy ezenközben reszket a rút feneke -,nyilván rajtam is ezt óhajtottad cselekedni,s jött az ajándék és csábmosoly és bratyizás.Hitvány! Semmi közünk egymáshoz, vedd tudomásul!Vidd, amiket hoztál, tőlük is undorodom.Visszaadok papirost, kalamárist, bűnre csalókat,s visszaokádnám, haj, még a gyümölcsöket is!Járhat a szám! Nem ijed meg a rongy, nem sül le a képe:nyájas mancsával csak simogatja nyakam.Pusztulj, vagy kiabálok: „Nem hagy Pindola békén!”Erre talán, ocsmány fajzata, eltakarodsz.33UTÓSZÓJanus Pannonius több, mint négyszáz epigrammája közül harmincegynéhányat az irodalomtörténészekáltalában „erotikus” jelzővel illetnek. Ezek borsosak, borsosabbak és mégborsosabbak. Mindenesetre részei életművének, nélkülük emberi és költői arca nem teljes.Az eddigi magyar kiadások csak némelyüket közölték, bennük is egy-egy szót rejtjeles írással.A latin szöveg jobbára „szókimondó”. De itt-ott még a latin nyelvű kiadások is szemérmesek.A Lúcia-versekben pl. a Teleki-kiadás is szükségesnek vélte helyenként a titkosírást.Janus Pannonius magyar költőként valójában csak 1972-ben született meg. Furcsa módonkereken halála 500. évfordulóján. Ekkor láttak napvilágot azok a kiadások, melyek mindenaddigiaknál bővebb válogatást közöltek – méltó fordításokban – műveiből. A magyar olvasómost ismerhette meg először nagy költőjét csaknem minden oldaláról. Ez a „csaknem” ittelsősorban szerelmi költészete publikálásának hiányosságára utal. Egyéb, magyarul még nemolvasható sorai legfeljebb tovább árnyalhatják képét, határozottan új vonásokkal nemigengazdagíthatják. A szerelmi versek, köztük mindenekelőtt az erotikusnak nevezettek, viszontelmondanak valami olyasmit Janusról, amit az olvasók idáig csak homályosan tudtak, demaguk alig győződhettek meg róla.A tartózkodásban kétirányú méltatlanság rejlik. Egyrészt a költő, másrészt az olvasók iránt. Aköltő arcát, bár finoman és alapjában véve jószándékkal, de meghamisítják, az olvasókat -kimondatlanul – kiskorúként kezelik.S ha majd egy latin nyelvű kritikai Janus lehetővé teszi a megfelelő magyar kiadást is,ezeknek a vitatott verseknek kivétel nélkül el kell foglalniuk benne helyüket.Ez a gyűjteményünk tágabb ölelésű. A cél az volt, hogy valamennyi olyan epigramma belekerüljön,ami a mai „szexualitással” közelebbi vagy távolabbi kapcsolatba hozható. Van teháta versek közt szinte áhítatos szerelmi vallomás éppúgy, mint a kamaszodó ifjú férfiúságraébredésének, különféle nemi cselekményeknek leírása, női és férfi alakok tréfás, enyhén vagymaróan irónikus (önirónikus) megjelenítése s hasonlók. Sőt Janus egyfajta klérus-bírálata isszót kap e kötetben.Mindezek alapján helyesnek látszott, hogy a „pajzán” jelzőt kapja az epigrammacsoport.Nyilvánvaló, hogy irodalomtörténészeink az itt megjelenő epigrammák egy részének szinténnem adnák az „erotikus” jelzőt. De ha csupán a túlzóan nyers fogalmazású verseket vennénkis, azt hiszem, a bennük mindenkor jelenlévő humor akkor is illőbbé tenné a „pajzán” jelzőt,mint az érzékiséget penetránsan társító „erotikus” szót.Ennyi a kötet címéről.Ami a verseket magukat illeti, tulajdonképpen mosolyogni való az a misztifikálás, magyarázkodás,mentegetés, ami körülveszi őket. Főként szabadosságukat.A tárgyilagos megítéléshez szükséges néhány szót szólni e versek keletkezési körülményeiről.Nagy részük Ferrarában született, tehát 1447 és 1454 között, a költő kamasz- és egészen fiatallegény korában. A humanizmus és vele az élet és az erkölcs szemléletének változása nemmaradt hatástalan a költészetre. A Januséra sem. De a példakép Martialis nyomai szintén föllelhetők.Beszélni kell még itt Antonio Beccadelli olasz költő Hermaphroditus c. könyvéről.Valószínűleg 1425 végén, illetve 1426 elején jelent meg. Afféle aggálytalanul megírt XV.századbeli „sex-lex”, tehát szerelmi tudnivalók könyve. S ha Martialis motívumokat,34szerkesztési és megformálási ötleteket, mintákat, metrumokat adott Janusnak (pl. ezekben aversekben is uralkodó versforma a disztichon és a hendekaszillabusz), Beccadelli költőnkbátorságát erősítette a témaválasztásban. Ez annál is érthetőbb volt, mert BeccadelliHermaphroditusáról hamarosan megjelenése után egyházi és világi humanisták egyaránt igennagy elismeréssel nyilatkoztak. Sőt Janus születése előtt egy esztendővel, 1433-ban Zsigmondcsászár Beccadellit éppen a Hermaphroditus alapján koronázta költővé Sienában.A Hermaphroditust Guarino is ismerte és szerette; igyekezett megvédeni is. Védelmét arra aCatullustól kölcsönzött érvelésre alapozta, hogy más az élet és más az irodalom. Hogy akiesetleg morálisan kifogásolható műveket ír, az még lehet – és a tények bizonyítják, hogy így isvan – tiszta és kifogástalan erkölcsű ember. És Janus saját korabeli s részben későbbimegítélése is ennek a humanista alapelvnek a jegyében történt: más a szó és más a valóság.Janus maga is csaknem azonos fogalmazással hárítja el egy Péternek nevezett, ismeretlen, sfeltehetően az epigramma megírására alkalmat adó, valószínűleg költött személy támadását,aki gyalázatosan él, de szigorú bírája Janusnak, vagyis: vizet prédikál és bort iszik.Szépen szólsz, Péter, szépen, mint én ahogy élek;s csúf mód élsz, Péter, mint ahogy én meg irok.(Ep. I. 83.)Itt jutunk el a kényesebb versek fő problémájához: az élményalap kérdéséhez. Ahhoz, hogy apajzán versek, de főleg a sikamlósabb darabjaik mennyiben a képzelet szülöttei, s mennyibeneredtek élettapasztalatokból. Ami most már inkább irodalomtörténeti, esetleg lélektani ügy, azsokáig elsősorban morális kérdésként nyugtalanította az illetékeseket. Végül is egy papnak,későbbi püspöknek a verseiről volt szó.Janus személyes ismerői – egyebek között az egyik Guarino-fiú, Battista, aki évekig szintecsaládtagként együtt élt vele vagy Vespasiano da Bisticci, szintén személyes ismerőse -különféle változatokban többször hangoztatták a költő gondolkodásának és viselkedésénekfeddhetetlenségét. „Egész életében igen nagy tisztaság jellemezte.” „Az a hír járta róla, hogyszűz volt.”Viszont – főleg Ferrarában – egy kamasz diákközösségben élt, amely a mindenkori serdülőkortúlfűtött fantáziájával és érzékiségével szemlélte a női nemet. S mint általános gyakorlatról,nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a diákközösségek mindig erősen vonzották akönnyű és könnyebb vérű lányokat.És még valamit! Alighanem minden olyan alkalmi vagy állandó társaságban, amelybenkamasz vagy nagyon ifjú versírók vannak együtt, pajzán versek írása elkerülhetetlen. Ezt esorok írója saját tapasztalatából is tudja.Janus a diáktársak körében közismert volt zseniális rögtönző képességéről, szellemességéről.Ezek a tanulótársak nyilván remek anyagot szállítottak neki lányokról, fiúkról, furcsa éskevésbé furcsa emberekről, esetekről. És bizonyára lelkes örömmel fogadták a már művészimegformálásban visszakapott matériát.S bár nincs kizárva, hogy az akkor még egészséges, fiatal Janus – csak formálisan egyháziember – gyakorlatilag sem vetette meg egészen a női nemet, pajzán verseit kevés kivétellelmégis inkább kölcsönélmények ihlették. Egy-egy értesülés, pikáns pletyka annyira megmozgattaköltői fantáziáját, hogy szinte mohó élvezettel közelítgette több oldalról, fűzött hozzá újés új ötleteket, fűszerezte, gazdagította sziporkázó megjegyzésekkel. Gondoljunk csak példáula Lúcia-versekre. Az alap-értesülés nyilván annyi volt csak, hogy egy Lúcia nevű (lehet, hogyköltött név) leányzó holmi kapcsolatot vélt fölfedezni a férfiak orrának és egy másik testrészénekméretei között. S akkor jött a költő, variálta, cifrázta, meg-megforgatta az alap35értesülést, kibővítette újabb részletekkel, s hogy meggyőzőbbé tegye – itt már a művészi önzésa diákszolidaritásnál magasabb és erősebb kényszere dolgozott benne -, első személyűvéváltoztatta az élményt. Régi költői fogás. Egyébként már a mester, Martialis is így cselekedett.Ugyanez történhetett a hírhedten nagyméretű női testrésszel megáldott Orsolya ügyében is.Persze, hogy a görög-latin mitológiai és irodalmi ismeretek birtokában a groteszkre kiválóanérzékeny költő agyában rajzani kezdtek a képtelen képek.Ma már lehetetlen eldönteni például azt is, hogy társai valóban elcsalták-e egy alkalommalbordélyházba. Előfordulhat, hogy ezt az intézményt is csak hírből ismerte. A befejező sorokmégis inkább arra engednek következtetni, hogy valóban megtörtént eseményről van szó.Hiszen mintha Janus méltatlankodása s fenyegetése, hogy beszámol mindenről Guarinónak,hiteles lenne. Egyébként a módszer itt is szokványos, az egyes szám első személy ugyancsak.Hasonló hitelességet vélek érezni a Guarinóhoz írt epigrammában is, melyben fiai szabadoséletére figyelmezteti mesterét. Élmény-közvetítőre itt nem volt szükség, hiszen a költő lényegilega családban élt maga is. Az a gúnyos hang viszont, s az a rejtett felháborodás, ami a versegészéből, illetve utolsó két sorából kicseng, aligha lenne érthető másként. Több rövid vers ésmaga a Guarino-panegyricus a költő feltétlen tiszteletét bizonyítja mestere iránt. Hogy ittmégis bátorkodott ezt a hangot megütni, igazolása erkölcsi felfogása szigorúságának. Azaz amár említett élet költészet kettősségnek.A költő utóéletében a legszélsőségesebb próbálkozások történtek Janus tisztázására. Odáigmerészkedtek például, hogy a pajzán versek borsosabbjai nem is az ő munkái.Az újabb Janus-kutatók, különösen Huszti József és Kardos Tibor már higgadt tárgyilagossággalközelítik meg a kérdést. Huszti óvatosan ugyan, de elismer némi közvetlen élményalapotis, bár a pajzán epigrammák nagy részét ókori példaképek utánzásának, diákszórakozásoktermékének fogja föl.Kardos Tibor körülbelül éppígy vélekedik. Megállapítja, hogy Janus „egészséges, józan gyermekifjúvolt, aki tréfált, ugratta a többieket, s maga is szerelmes lett néhanapján, mint atöbbiek”, mégis: „Most már ami Janus egyéni érdekeltségét illeti, az a körülbelül félszázerotikus versben szinte minimális, annak ellenszenves egyharmadában talán semmi.”E sorok írója egyetért velük.A fordításról csak annyit, hogy mint minden fordítás, ez is sokrétű gondot okozott. Főkéntannak eldöntésében, hogy a mai magyar nyelvnek miféle rétegéből, szókincséből tanácsos,helyes és szabad választani.Úgy véltem, hogy mivel a versek nagy része mégiscsak kamasz-költészet, mégiscsak diákközösségben,közvetlenül annak számára (szellemi megrendelésére) született, jogos a maidiáknyelvből venni egy s mást. Ezzel – szeretném remélni – nem zavarom meg az olvasóJanus-képét.Egynémely vers okvetlenül súrolja a szokványos jóízlés szokványos határait. Itt azonbanfölvetődik a hűség és az eufémia viszonya. Én a hűség mellett – a hang hűsége mellett -döntöttem. Általában is fordítói ars poeticám alaptörvénye ez. Egyébként kötve hiszem, hogyamit a reneszánsz fül elbírt, az a mai ember füle számára sok lenne. Persze, ha nincs teleelőítéletekkel vagy álszeméremmel.A kötet szerkezetében nagyjából a „szelídebbtől a vadabbig” elvet követtem. Az ugyanahhoz aszemélyhez szóló verseket egy csokorba raktam. Ez változtat csupán itt-ott az említettszerkesztési elven.36Végül egy gyakorlati megjegyzés. Aki nem tud latinul, annak is bizonyára feltűnik, hogy azeredeti és a magyar címek nem minden esetben egyeznek. Az azonos személyekhez intézettepigrammáknál helyesebbnek látszott az ismétlődő „Ugyanarról”, „Ugyanahhoz” stb. helyett acímekben az összetartozást érzékelhetőbben kifejezni. Ezért ismételtem meg ilyen esetekben aszemélyek nevét, más-más toldásokkal.CSORBA GYŐZŐ37JEGYZETEK(A görög mitológiai nevek Janus Pannonius-használta latin változata után zárójelben közöljükeredeti görög megfelelőjüket is.)ÉLETKORÁRÓL – De sua aetateA költő 1434. augusztus 29-én születettMAGÁRÓL, AMIKOR ELŐSZÖR SZERELEMBE ESETT – De se quod amare coepissetMihály – A költő ismeretlen barátja voltSZERELMÉRŐL EGY LÉDA NEVŰ LEÁNYZÓ IRÁNT – De amore suo in Ledam puellamLéda – Tyndareus (Tündareosz) spártai király felesége. Zeusz beleszeretett, s hattyú alakjábanmagáévá tette. Messziredörgő-ZeuszMIKOR ÁRTATLANSÁGÁT ELVESZTETTE – De se ipso, cum virginitatem amisissetA hosszú haj lenyírása és a felnőtt ruha viselése a fiúk nagykorúságának elérését jelentetteANELLUSRA – In AnellumAnellus – Ismeretlen személyCARBO KÖLTŐRE – In Carbonem poetamLudovicus Carbo (1435-1482) – Olasz humanista, Janus Pannonius ferrarai iskolatársa.Hímnő, Hermaphroditus – Kétnemű lény. Hermész és Aphrodité gyermekeA VERONAI GUARINÓHOZ – Ad Guarinum VeronensemGuarino Veronese (1373-1460) – Veronai születésű tudós, a legjelentősebb humanista tanárokegyike. Janus Pannonius ferrarai mesterePORCIÁRA – Ad PorciamPorcia – Ismeretlen nőRINUCIUSHOZ – Ad RinuciumA címzett személye ismeretlen. Zeusz aranyeső formájában termékenyítette meg Danaét, akitapja egy fenyegető jóslat miatt a világtól elzárva őriztetett. Perseus (Perszeusz) Zeusz ésDanaé fia. Árgus szemmel – Igen nagy gonddal. Ugyanis a görög mitológiában szereplőArgosznak számtalan szeme volt. Róbert atya – Roberto Caracciolo de Lecce (1425-1495).Híres perugiai ferences hitszónokEGY HÁZASSÁGTÖRŐRE – In adulterumSeverus – Beszélő név. Jelentése: szigorú. Ismeretlen személyHodus – Szintén ismeretlen személyEGY MÁSIK HÁZASSÁGTÖRŐRE – In adulterumArbus – Ismeretlen személy. Crispus Christophorus (Fodor Kristóf) – Janus-kori humanistaköltő. Művei nem maradtak fennMAGDOLNÁHOZ – Ad MagdalenamMagdolna – Bizonyára képzelt személy, ugyanúgy, mint PiroskaLADVANCUSRA – In LadvancumLadvancus – Ismeretlen személyA VERONAI SZÍNHÁZRÓL – De theatro VeronensiVerona – Olasz város. Flóra – Az ifjúság, a termékenység, a virágok istennője38MIÉRT NEM VIZSGÁLJÁK MOSTANSÁG, MINT HAJDANÁBAN, A PÁPÁK HERÉJÉT – Quare nunc,ut quondam, summorum pontificum testiculi non exploranturUtalás Johanna papissa (nőpápa) legendájára, amely szerint Johannes Angelicus néven 855-ben került volna a pápai trónra. Egy körmenet alkalmával fiúgyermeket szült. A valóságban855-ben III. Benedek volt a pápaPÁL PÁPÁRÓL – De Paulo summo pontificeII. Pál (Pietro Barbo 1464-1471) – Minthogy a humanistákat nem kedvelte, részükről soktámadás érteSÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS – Quaestio ardua et difficilisPrometheus (Prométheusz) – A görög mitológia szerint az egyik titán. Az első embereketagyagból gyúrta, és Athéné lehelt lelket beléjükSZILVIÁRÓL – De SilviaSzilvia – Kitalált név. Bizonyára a ferrarai diákok körül kellemkedő egyik könnyűvérű leányrólvan szóLAELIÁHOZ – Ad LaeliamLaelia – Kitalált név. Ugyancsak egy könnyűvérű ferrarai leány lehetettBARÁTNŐJÉRŐL – De amica suaProculus – Feltehetően a diákok közt ritka férfiúi képességéről híres személy kitalált neveLIBERÁHOZ – Ad LiberamLibera – Képzelt személy, illetve valódi személy kitalált neveÁGNESRŐL – De AgneteÁgnes – Valószínűleg Janus ferrarai szerelmeVenus, Arcturus, Sirius – CsillagképekEGY LEÁNNYAL SZERETNE LEFEKÜDNI – Optat coitum puellaeÁgnes – Nyilván a már említett ifjúkori szerelemAMBRUSRÓL – De AmbrosioAmbrus – Kitalált személy vagy álnév. Tekla – Szintén kitalált vagy álnévLÚCIÁRA – In LuciamLúcia – Ismeretlen személy. Valószínűleg költött neve alatt a ferrarai könnyű leányok egyikerejtőzhetettISMÉT LÚCIÁRA – In LuciamPhilémon – Nyilván tekintélyes orráról volt nevezetesLÚCIA LÁTNOKI KÉPESSÉGÉRŐL – De Luciae prognosticoElisi versenypálya – Az olimpiai stadion. Fiziognómus – Az arcismeret tudósa. Geometra – Amértan tudósa. Matézis – MennyiségtanORSOLYA MINDZSÓJÁRÓL – De vulva UrsulaeOrsolya – Valószínűleg kitalált név. Szintén egy könnyűvérű ferrarai leányzó lehetett.Herkules, Hercules (Héraklész) – Zeusz és Alkméné fia. Az ókori görögök nemzeti hérosza.Alcides – Szintén Herkules. Olympus (Olümposz) – A mitológiai istenek lakóhelye Görögországban.Cerberus (Kerberosz) – Háromfejű kutya, az Alvilág bejáratát őrzi. Styx (Stüx) -Alvilági folyó. Charon (Kharón) ezen át szállítja a holtak lelkét a túlvilágra. Castor (Kasztór)- Zeusz fia, Pollux (Polüdeukész) testvérével megosztották a halált és a halhatatlanságot.Naponta cserélték az Alvilágot az isteni léttel. Tráciai – Orpheus (Orpheusz). Ciklopszok39

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s