Stanislaw Lem: Ismétlés (V). rész)

Általános

Trurl kikapcsolta a vetítőt, huzigálta a vezetékeket, a király pedig egy szó nélkül leült a trónjára, de látszott rajta, hogy nincs túlságosan elragadtatva a vetítéstől. Klapanciusz a torkát köszörülte.
– Nem akarom untatni királyi felségedet, ezért három szóban összefoglalom az egészet. A folyamat, amit a királyi felség látott, tipikus. A bonyodalom jelentéktelen volt, de akár ilyen, akár olyan, mindig hasonló véget ér. Az ellenfelek tevékenysége mindig a lehető legrövidebb sugárra korlátozódik a különleges pont mint centrum körül – ez az a hely, ahonnan irányítani lehet az idők futását. Ha az egyes időgépek hatósugarát nagyra vesszük, és így kevesebb lesz belőlük a planétán, akkor kevés lesz a harci középpont is. Ha a hatósugár kicsi, és bőségesen elegendő centrum van, akkor ennek megfelelően az összeütközési gyújtópont is több. De a dolgok tényegén mindez nem változtat. Meg lehet oldani azt is, hogy az időgép kezelőjét ne érintse az okozott változás. De ez sem hoz semmi újat. Mert akkor az a személy, aki utolsóként marad az időgépnél, arra kényszerül, hogy a régmúltba meneküljön; mivel pedig az idő feletti hatalom kérdése nem lehet közömbös egyetlen ember számára sem, a konfliktus logikája arra kényszeríti, hogy teljesen ember nélküli korszakba lépjen vissza. Ezzel kilép a történelemből, és többé nem vesz részt az időgépért folytatott harcokban. Ha a bolygón csak egyetlen különleges pont található, egyetlen nagyhatalom jön létre, amely azt kézben tartja, és állandó harcban áll a decentralizáló mozgalmakkal, ugyanakkor belviszályok is folynak az idő kormánylapátjáért. A legbölcsebb egyének azt tanácsolják, hogy senkitől sem hozzáférhető különleges pontokat készítsünk, például azáltal, hogy robbantgatásokkal a földkéreg mélyébe szorítjuk azokat. De ha a különleges pontok helyett az időhatalom fogalmát vezetjük be, kalandozások, rablóhadjáratok indulnak, megjelenik az időgyarmatosítás és az időgengszterizmus, kísérletek az időhatalmi technika monopolizálására, mert amit egyesek felfedeztek, azt előbb-utóbb mások is meg tudják ismételni. Ha pedig az újkort vesszük kiindulási alapul, időháborúhoz vezet. A stratégia lényege abban áll, hogy be kell keríteni az ellenséget a jövő felől, és a fejlődés mélyére kell taszítani – a múltba -, vagyis ismét regresszió kezdődik. Akinek a kezében van az idő, azé a hatalom, tehát harc folyik érte, fokozva az új támadó és védelmi technikák kifejlesztését az idődimenzióban…
– Amint látom, a megfordítható idő inkább csak új bajok forrása, mintsem hogy előnyös lenne – mondta Hipolip komoran. – Nem tudtok segíteni ezen?
– Próbálkoztunk az időben való mozgás korlátozásával akcelerációs szelepek és más biztosítékok segítségével, uram – felelte Trurl -, de akkor az érdekeltek elsődleges célja ezeknek a korlátoknak a megszüntetése.
– No, jól van. És ha a civilizációt a szellemi kultúra magas etikai, liberális, humanitárius és pluralista szintjére emelnénk?
– Ilyet fél kézzel be tudunk programozni, felséges úr – mondta Klapanciusz. – Abban a meggyőződésben nem tettük ezt, hogy ez sem hoz semmi újat, de ha felségednek ez a kívánsága, kérjük, nézze meg… Trurl?
Az gyakorlottan sorra nyomkodta a billentyűket, áthelyezett néhány csatlakozódugót, elcsavarta az áramerősítő gombját, és felsóhajtott:
– Kész.
– Melyik lesz?
– Az idő mint az állandó gravitációs változások függvénye.
A fénysugár az alabástrom lapokra vetődött. Trurl megélesítette a képet. Madorian az asztal fölé hajolt.
– Ő az? – kérdezte, a pillanatfelvétel-sorozatot szemlélve.
– Igen.
A tábornok gépiesen megigazította a hajtókáját.
– Ursula Morribond. Nem ismered meg?
– Nem. Akkor tízéves volt.
– Jegyezd meg, hogy ő nem ad át neked semmi technikai részletet. Csak információt kell kapnod tőié, hogy van-e már nekik krondájuk vagy nincs, és hogy a hadműveleti készültség állapotában van-e.
– Tudni fogja? Bizonyos ön ebben?
– Igen. Nem szószátyár, de a felesége előtt nincs titka. Mindent megtesz, csak hogy megtarthassa. Majdnem harminc év a korkülönbség!
– A nő szereti?
– Nem hiszem. Inkább imponál neki. Ugyanarról a vidékről származol, ahonnan ő, ez jó. Gyermekkori emlékek. Ne siesd el! Azt javaslom, légy tartózkodó! Ez a férfivarázs titka. De tudod te magad is.
Madorian hallgatott. Figyelmes arca a műtéti felület fölé hajló sebészére emlékeztetett.
– Ma van a bevetés?
– Ma, minden óra drága.
– Nekünk van hadműveleti krondánk?
A tábornok ingerülten krákogott.
– Ezt nem mondhatom meg neked, magad is tudod jól. Egyelőre tart az egyensúly: ők nem tudják, hogy nekünk van-e, mi pedig, hogy nekik van-e. Ha elkapnának…
– Kitapossák a belem, hogy megmondjam!
– Meg kell értened.
Madorian felegyenesedett, már emlékezetébe véste a nő arcát a fényképeken.
– Kész vagyok.
– El ne feledkezz a pohárról! Nem is válaszolt.
Már nem hallotta a tábornok szavait. A fémtölcsérek az asztal zöld posztójára vetítették a fénycsövek fényét. Az ajtó kivágódott, mintha belerúgtak volna, a szárnysegéd rohant be egy papírszalaggal a kezében, egyenruhájának zakóját gombolgatva.
– Tábornok, készültség Hassy és Doepping körül! Minden út lezárva.
– Azonnal. Madorian, ön már tud mindent. Igen?
– Igen.
– Sok sikert!
A felvonó megállt. A pázsit félrehúzódott, majd visszatért helyére. A nedves levelek illatába ingerlő, de nem kellemetlen szag vegyült – nitrogén. Bemelegítik az első fokozatot – gondolta. A lámpák a távolabb állók kezében kiemelték a homályból az álcázóhálót.
– Anakolut?
– Avocado.
– Kövessen!
Ment a sötétben a köpcös tiszt után, aki hajadonfélt volt. A helikopter fekete árnyéka mint hatalmas száj tátongott a homályban.
– Hosszú az út? – Hét perc.
Az éjszakai madár bőgve röppent fel a magasba, aztán landolt, a légcsavar még forgott, de már álltak, a láthatatlan fűszálak lengedeztek a mechanikus száltól, és csiklandozták a lábát.
– A rakétához.
– A rakétához, igenis. Semmit sem Iátok. Megvakultam.
– Odavezetem önt kézen fogva. – (Női hang!) – Ebben van a szmoking. Kérem, öltözzék át. Aztán bújjon bele ebbe a burokba!
– A lábamat is dugjam bele?
– Igen. A zokni és a lakkcipő ebben a tokban van.
– Mezítláb kell ugranom?
– Nem mezítláb. Ebben a zokniban. Aztán összetekeri az ejtőernyővel együtt. Megjegyezte?
– Igen.
Eleresztette ezt a kicsi, erős női kezet. Átöltözött a sötétben. Arany lapocska. Cigarettatárca? Nem, öngyújtó. Fénycsík villan.
– Madorian!
– Jelen.
– Készen van?
– Készen.
– A rakétához, utánam!
– Igenis, a rakétához.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s