mi is megtekintettük a Molnár utca 35 szám alatt épülő emlékművét a gátlástalanságnak és a korrupciónak. Nézegesse bátran képeinket, a Vastagbőr és az Index után sok újdonsággal nem szolgálhatunk. Az építkezés melletti kriptahangulatú házban (Havas utca 2) lakókat meg nem szeretnénk idézni, Szy Sándor és Bojár Iván anyukája szerintünk nem tehet róla, h fiacskáik, khm, élnek a lehetőségekkel és vigyorogva szarnak mások fejére. Az önkormányzat a beruházó helyett kárpótolja a megnyomorított lakókat, közpénzből, pénzedből, tiédből. Neveket akarnak hallani? Tessék: Cselovszki Zoltán, az V. kerület főépítésze, Steiner Pál, Rogán Antal…
Bojár szerint a lakók itt „szubjektív minőségromlást” szenvedtek el, ha azonban az építkezés megakad, az az egész városnak rossz lesz.
“2006-ban, majd’ két évtized után előkerült kamaszkori barátom, aki messziről látva tevékenységemet, azzal állt elő: találjak ki valami szépet, hasznosat az épületében, amelyet később, miután engedélyeket szerez, szállodává épít át. Így jött létre a ma épülő szálloda helyén korábban állt üzemcsarnokban a Körzőgyár, a zömmel pályakezdő fiatal képzőművészeknek lehetőséget adó kiállítóhely. Kb.10 kiállítást rendeztünk, majd amikor jelzést kaptunk, közönségünk sajnálkozása ellenére, bezártuk a Körzőgyárat. A szomszéd házban lakó ismerősöm is tudta ezt, most az építkezés előrehaladtával az édesanyja segítségért fordult hozzám. Megkért, hozzam össze a fiát az épület tulajdonosával, a szálloda beruházójával. Segítettem nekik, s egy ízben le tudtam ültetni mindkét felet Budán, egy kávéházi asztal mellé, de szűk óra után magukra is hagytam őket.”
A Szy Sándor nevű jelenségre több karaktert nem akarunk pazarolni, cserében tekintsék meg, hogyan bulizik a Story magazin Octogon újság prezentálásában
(update, 2009 november: sajnos, a link nem müxik, döglött, az oldalt és vele együtt a bebaszós-mókás-környalizós képeket is levették az örökkévalóságból… a linkre kattintva az Octogon főoldala érkezik, átírányítással)
a falazó haver, Bojár Iván András, művészettörténész, fővárosi városarculati tanácsnok, az SZDSZ fővárosi képviselője, Aki az LMP-t Feljelentgeti, a Szeretem Budapestet mozgalom egyik vezetője, Demszky Gábor Budapest Európa Kulturális Főváros-pályázata programigazgatója, Szeretem Budapestet, A Patkánypusztító etc. Röhögjünk a kulturális beltenyészeten.
View Larger Map
Frissítés:
Régebben még megcsipkedte-megrevolverezte színes magazinjában Bojár szeretett polgármesterünket, Demszky Gábort . De aztán tompult a harcos kritika, mikor Demszki a jól bevált módszer szerint megvette kilóra a kritikusát (kb. 90 kiló sörhassal és haszonleső gülüszemmel együtt).
Ellopjuk a teljes cikket, mert még letörli a jóember (lásd. a fenti címeit):
Elkészült a világ legmagasabb épülete, a Tajvan 101 nevű épületcsoda, Luzskov Moszkvája a felhőkarcolók városává kíván válni, ugyanakkor a vén kontinens legkonzervatívabbnak tartott országa, Anglia fővárosa, Livingston Londonja nekilát, hogy felépítse Renzo Piano felhőkarcolóját, amely egyszersmind a frankfurti toronycsoport fölé, a legmagasabb pontra kívánkozik az európai égen. És Bloomberg New Yorkja sem a tragédia okozta sokkból kíván kilábolni immár a Libeskind által elgondolt toronnyal, de a házzal az amerikai kontinens legmagasabb épületének címére tör.
Demszky és Schneller Budapestjének szakavatottjai ilyen hírek idején enyhén lesajnáló, ugyanakkor jó liberálisokhoz méltó megengedő bölcsességgel, a sztrádán ellenkező irányba vánszorgó szekér bakján ülő tompa tekintetű atyafiak ékes körmondataival mondják el azt, hogy itt a Földön lényegében mindenki megbolondult. Józan és lelkiismeretes városirányítás már csak itt, e lángoktólöleltben maradt. Meglehet, tudnánk építeni mi is ezt azt – mondják buddhai mosollyal -, de mi inkább mértéktartóak maradunk. Se torony, se híd, se semmi, még egy sufni se, ami kicsit is karakterizálná a XXI. század magyar fővárosát. A felhígult, a pénznek bedőlt, a vesztébe rohanó világ miatti szomorúságtól megtört fényű szem ilyenkor a magyar főváros építészeti, urbanisztikai, egyszersmind önkormányzati/közigazgatási diadalára, a Főpolgármester háza tájára, a Városháza tövéből 13 év alatt el nem takarított bazársor látványára téved. És megnyugszik. És mindent ért.
A fenti példa joggal tesz büszkévé bennünket ugyanis. Az a makacs ellenállás, amellyel a felelős posztokon újra meg újra megerősített főpolgármester és egyáltalán nem választott főépítésze bravúrral hárít el mindent, ami lökést, új koncepciót, gazdasági és turisztikai impulzust adna a fővárosnak, lenyűgöző. Bő tucat évnyi regnálásuk alatt sokszor bizonyított működésük nyomán az építés alatt álló “világváros” minden mutató tekintetében lemaradt az európai, de még a környező városok versenyében is. És minden mutatónál jobb mutató az a közérzet, amely a városlakókban is kialakult ez idő alatt. A Főpolgármester majd háromszázezer ex-budapestihez hasonlóan az utóbbi tíz évben elmenekült a rábízott hajóról, s a kiürült Belváros, a lecsúszó nagy lakótelepek valamelyike, az egyre szlömösödő egykori főutca, a Rákóczi út, vagy akár a hetvenes évek állapotában konzervált Budai Vár helyett (legalábbis asszem) Dunakeszire költözött. Schneller kormányos pedig jó érzékkel és biztos kézzel, zátonytól zátonyig navigálja azt a roncsot, ami az általuk hajdan átvett fővárosból maradt. Gránit/üveg bérirodaházak százai, a belső kerületekbe betolt pláza-dobozok és lakóparkká fennhéjázott kislakótelepek szigeteinek tucatjai telepedtek a városra a bármiféle logikát nélkülöző elgondolás hiányában e majd másfél évtized során. A nyerő páros szakmai színben, noha nem szakmai értékek alapján foglalja el méltatlanul azt a helyet, ahová történetesen a budapestiek érdekeinek szolgálatára helyeztettek, s ez így lesz mindaddig, amíg Demszky hozni képes a megfelelő számú fővárosi baloldali szavazót az országgyűlési és az önkormányzati választásokon. Ez kétségtelen politikai erény, miként az is, hogy leghosszabb ideig regnáló és legkevesebbet, (a bazársor hűséges megőrzésén kívül) lényegében semmit sem alkotó főpolgármesterként újra és újra képes a választók kegyeinek megnyerésére.
Egyébiránt a Schneller vezette Tervtanács által engedélyezett elgondolások átlagát és szélső értékeit egyaránt górcső alá véve, ennyi idő után az is kiderül, a szakértő testület szakértelmének következtében pontosan olyan Budapest alakulna nélkülük, amilyen velük együtt. Az említett épületek minősége ugyanis kizárólag a megbízó és a tervező küzdelmén, ambícióján dől el. Amennyit e zsűriken hozzátettek egy-egy beruházás építészeti értékeihez, a testületi átlag elve alapján, ugyanannyit el is vettek azokból. Olyan egyéniség pedig, aki az egy-egy sarok- vagy foghíjtelek problematikáján túllátva összefüggő programot, átfogó koncepciót alkotott volna, nem emelkedett ki e tucatnyi év alatt közülük. Nem utazó, nem olvasó, nem látó és a mai releváns kategóriákban nem gondolkodó embereken múlik ma a város. New York, Moszkva, London, Frankfurt, Tajvan holnapját egy-egy (brrrrr!!) épülettorony, bennünket e kör szellemi igényessége, felelősségérzete, valamint az emberi kicsinység, alkotói középszerűség heroikus monumentuma, a Dunára fektetendő autósztráda elgondolása jellemez leginkább. A patópálság három T-je bénítja ma az életet, a fejlődést Budapesten: az intellektuális Tunyaság, a világ folyamatai iránti vak Tájékozatlanság és a pusztító Tehetségtelenség.
Bojár Iván András
frissítés: felépült a Bohém Art Hotel, rajta Szy Sándor monogramja, muhaha)))
Szent Gellért püspök szobra – Az 1904-ben felállított, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megbízásából készült szobor főalakját Jankovits Gyula szobrász alkotta, a pogány alak megformálója Gárdos Aladár volt, az építész pedig Francsek Imre.
A Gellért-hegy Budapest I. és XI. kerületében a Duna jobb partján álló, 235 m magas kiemelkedés. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma lenyűgöző látvány. Budapest ékkövének is szokták nevezni. 1987 óta a világörökség része.
.jpg)
TERÉZVÁROS NEM KÉR A VANDALIZMUSBÓL.
Ideiglenes's Blog 
.jpg){kind=link}