Szemembe nézett s szivéért nyúlt,
Az arcomon még most is érzem:
A bús csodáknak ligetében
Arcomhoz vágta a szivét,
Meleg, beteg, szegény szivét.
(Ady: Léda szíve)
Léda története erősen hasonlít Emesééhez: mindketten egy szárnyassal helytelenkedtek, sőt gyerekük is születtek a genetikai zűrzavarból.
“Emelte az első kerület lakóinak városszépítő szándéka 1987-ben”
Akkor még javában dühöngött a munkás-paraszt ávó, talán ezért emeltek a Várnegyed polgárai görög és nem a magyar mitológiából ihletett szobrot a köztérre. Azóta turulos is van.
helyszín: Budapest, I. kerület, Mészáros u. – Pálya u. sarka
Viszont wtf is Kilus?
Ideiglenes's Blog 
Micsoda érzékenység újév reggelén!És persze frissesség! A város korhelyei még nyújtózkodnak ágyukban, de van, aki még ekkor is a művészet erejét lendülettel hirdeti! Dicsőség a szerzőnek! Nagyon szép téma… Egyik eldugott kis szépsége városunknak ez a szobor, fel kell rá hívni a figyelmet. A "szárnyassal helytelenkedés" meg senkit se tartson vissza a műélvezettől!:-)aláírás:a visegrádi szirén
szia, mama
haha, ma reggel még seggek vótunk a legális drogtól, előre posztoltam egy hónappal 🙂
óh, minő kiábrándulás…de nem vesz el semmit az értékeiből!:-)
Mert ı már akkor is tudta, hogy a perc mulandó, az öröm kocsijáról csak szomjúságátcsillapítani száll le a titokzatos utazó, aki bırzsákjában a különbözı csecsebecséket hordozzaaz emberek között. Rezeda úrnak mindenféle hajasbabákat hozott a küldönc, amelyekkeleljátszogatott, néha minden ok nélkül megnézte a főrészport bennük, máskor eleveneneltemette ıket, mert megunt örülni, s így természetesen maga sem tudta, hogy melyik nıhozza meg a szerencséjét, midın hosszú délutánokon elmerengve üldögélt szobájában…
ÓVAKODJÁL A MUTÁNSTÓL!