cím: MSZP Erzsébetvárosi szervezete,
István utca 29
Budapest, VII. kerület
Kedves párttagok, szimpatizánsok, Piros Pont látogatók. István utcai irodánk a nyári szünetet követően megváltozott funkcióval üzemel tovább. Azok, akik a Piros Pont által nyújtott szolgáltatásokra (ingyenes internet, tanácsadás, senior klub, szépkorúak tornája, stb.) továbbra is igényt tartanak, vagy akik Julikával szeretnék a kapcsolatot fenntartani, nagy szeretettel várjuk a Dob utca 65 sz. alatti irodánkban.
RNR666 / Földalatti Buli 2010. június 27-én a Delírium Pub-ban… Két zenekar, egy hazai, meg egy török. Itthonról a Csermanek Lakótelep, őket talán nem kell bemutatni. De ha mégis, legyen elég ennyi. Egy Casio gyerekszinti, egy basszusgitár, két férfi, sok-sok jobbnál jobb dal és még több alkohol. A törökök. Kirik Cizgi a név… Dob, basszus, szinti, női ének. A lazább No Wave (Bush Tetras – Talking Heads) környékén kb. De nekem egyfolytában ilyen Cseh bandák ugranak be mint a Psí Vojaci, Uz Jsme Doma, vagy néha- néha az orosz N.O.M. (korai). De Csikinek is igaza volt amikor azt mondta: “a török Dragibus” ami szintén csak egy- egy számra igaz. Na, beugró 400 ft. lesz, ami a későbbiekben lefogyasztható és a sör is ákcijós lesz a Soproni, korsója 240. AZ ÍGÉRET SZERINT! (passzio.hu)
Hát a sör nem volt ákciós, sőt drágállottuk, de egy ilyen kocsma esetében, mely a pultból finanszírozza a koncerteket, megértjük az ilyesmit. Szal lelkiismeretesen a pultnál vásároltam a söröket, de persze a környékbeli boltocskákba is betévedtem, én sem vagyok egy Rothschild, nagyon nem. Végül a hideg sör is kifogyott a kocsmából, lelkiismeret megnyugtatva.
Dohos, fülledt, hónaljszagú, füstködös lebuj a Kertész utca mélyén, otthonos, szeretem. Megjelent jónéhány félhajli punk is a helyszínen, de nem adtam.
DrFlash is megjelent, mint műértő. Meg Madárember, az Égbebaszó. Stb. Király társaság, fullasztó meleg, fájintos zenét toltak a fülünkbe: muszáj volt nagyon berúgni.
2 kan + 1 lány, nem az ideális családmodell, de a török kultminiszternek támogatnia kellene őket. Többet tesznek a törökök és Törökország EU-s elfogadottságáért, mint ezer óriásplakát. A zene odabasz, nem kicsit, de nem fáj. Tán a képeim minőségén is látszik, h muszáj volt ugrálni koncert közben. Meg ordibálni, persze. Törökül énekelnek, de a zene eladta a bandát. El van felejtve a 145 éves ideiglenes nálunk tartózkodás megszállás is, örvendezzünk, hogy megmaradtunk és lik van a seggünkön. A románoknak kb. ennyi idő alatt sikerült rómaivá válni.
No de mit jelent a banda neve, a Kirık Çizgi?
Ezgi (ő a szoknyás): Ének, billentyű
Atacan : Basszus, ének
Murat : Dob, ének
Hallgasson Kirik Cizgi-t! Ahoj, megvan valakinek a Bombing of New-York? (Májszpészes oldalukon a 3.-ak vagyunk a látogatók számát tekintve))
A Csermanek lakótelepet minek méltassam, mikor velük egy jó kis élveboncolós interjú fog születni, mennyből az angyal. Zállatok, baszomalásan, hibbant zállatok. Legmélyebb tisztelet: a zsidógyalázós vagy az Erdély-gyalázós dalunkat énekeljük? Kár, hogy az ilyenek fiatalon halnak, nagy négerfasszal a seggükben).
Delírium Music Pub
cím: 1073 Budapest,
VII. kerület, Erzsébetváros
Hehe, figyelemfelkeltő név (Petthing), második augenblikkre besirülő környezetvédelmista utalás (PET-palack), oszt minket is érdekelni kezdett a kombináció))) Környezetvédelmista public art, a tegelő kisköcsögök a ceruzájukhoz kaphatnának egyszer.
A Petthinget két fiatal találta ki, de nem egy unalmas, esős délutánon, amikor nem volt semmi jó a tévében. Baróthy Anna (Szövetség ’39 Alkotócsoport) és Kukucska Gergely (Virtuál Mogyoró Studió) segítőtársaikkal karöltve a 30 éves Budapesti Tavaszi Fesztivál és az OTP Bank közös pályázatára, a Kreatív Kirakat versenyre felfigyelve, dugták össze a fejüket és ötleteltek egy nagyot, aminek eredményeképpen megszületett a környezetvédelmet, építészetet és művészetet játékosan ötvöző kezdeményezés.
Ha fenti ízelítő ellenére nem kapsz kedvet egy jó kis petthinghez, még mindig voksolhatsz a tevékenység bátor képviselőire. A Petthing a 12-es sorszámmal gyűjti a közönségszavazatokat a Kreatív Kirakat pályázaton. Szavazni lehet az interneten, illetve normál díjas sms-ben az installáció kódszámával a 06-30-444-4350 -ös telefonszámon. A közönségszavazás április 5-én 20 órakor ér véget. A voksolók között száz belépőjegyet sorsolnak ki a budapesti Thália Színház előadásaira. (espresso)
Bővebb információ: petthing + kirakat + tavaszi fesztivál
tovább a street art blogunkra, hajrá, egyszer élünk
Esiiiiik essssssssssőőőőőőő, itt a viláááágvééége. Mindenki dugjon mindenkiveeeeeeeel, amíííííg mééég van időőőőőőőőő. Ez a geci Székely Gábor már sohasem fog fizetni nekem, 40 éve ugyanazokkal a számokkal játszom, tatti, 40 éve, még a papámtól kaptam őket. Ezt a geci Székely Gábort spirituszba kéne rakni és úgy mutogatni, annyira csúf! Elveszi a pénzét a szegény embernek és nem ad semmit vissza! Akkor már inkább a nyerőgép, testvééér. Megmondom, testvééér, megmondom a tutit, mi az igazán kínos! Befosni a tömött hetes buszon, az! A dugóban!
Veszett Kutya Söröző,
cím: Budapest, Erzsébetváros, VII. kerület,
Garay u. 26.
(a Kis Chicago, Keleti pályaudvar környéke)
220 a sör
Hasonló élménypince: Haller Saller
Frissítés, ezt az MSZP VII kerületi oldaláról loptuk (eredeti megjelenés: 168 óra), mert meglepően jó írás Budapest ezen szegény körzetéről. Értékmentő kopipészt, mert ki tudja, h meddig vegetálnak még az említett forrásaink:
Mostanában alig ismerek városomra. A semmiből lett, erdőfaló lakóparkok, a terjeszkedő plázavilág, az ipar romjain gyökeret verő új városrészek átírják Budapest térképét. Sőt éledeznek a belső kerületek is, emberi arcot öltött az Erzsébet-, a József-, a Ferencváros egy-egy szelete – és épp e viszonylagos pezsgés teszi a korábbiaknál is lehangolóbbá a pusztuló negyedeket.
Ahol örömünnep volna már az is, ha legalább állna az idő. Ám nem áll, gyorsul, és vele gyorsul a romlás. Például gyerekkorom színterén, az évtizedek óta csak az Erzsébetváros legsötétebb részeként emlegetett Csikágóban. Aki itt született, edzett, érdes lelkű harcossá lett hamar.
Pedig a többé-kevésbé szabályos négyzet, a VII. kerület Thököly út, Dózsa György út, Damjanich utca, Rottenbiller utca által határolt része oly sok budapesti csodához hasonlóan a fényes millennium emléke. Akkoriban épült, alig két év alatt, és még el sem ült a káposztaföldek és konyhakertek helyére nyílegyenes utcákat húzó rohammunka zaja, máris rögzült a név: Csikágó. Egyesek szerint azért, mert a századfordulón az amerikai hatékonyságot Chicago testesítette meg – az épült olyan kíméletlen sebességgel, mint a Keleti pályaudvar melletti negyed. Mások szerint az utcahálózat racionalitása idézte a modernitás netovábbjának tekintett amerikai metropolist. A többség persze elakadt a legkézenfekvőbb magyarázatnál: Chicago a bűnözés fővárosa.
Akármi volt is az ok, annyi ma már biztonsággal elmondható: a kezdeti lendület kifulladt, a Csikágó egy hangyányit lemaradt a Chicagóval folytatott versenyben. Noha a bűnözés tekintetében néha megpróbálta befogni névadóját. A VII. kerület s ezen belül a szegényebb, zsúfoltabb, bajosabb félkerületnyi négyszög egyébként európai csoda.
A nyolcvanas évek statisztikái manikűrözhetetlennek bizonyultak: akkoriban ez volt a kontinens legnagyobb népsűrűségű, legmagasabb átlagéletkorú, egy lakosra számítva legkevesebb zöldterületű része. Az ember arra legyen büszke, amire tud. Egy kontinensdiadal azért mégiscsak valami, nem?
A mai statisztikákat nem ismerem, de ránézésre a helyzet egy kicsit rosszabb. A zsúfoltság is alig enyhült. Lehet, hogy a fővárosból mostanában elköltözött vagy háromszázezer ember, ki a túlvilágra, ki meg a környező falvakba, de a Csikágóból keveseknek futja a jómódú, drága agglomerációra. A másik út természetesen nyitva áll.
Apám gyerekkorában (mert ott született ő is, tősgyökeresek vagyunk, a mi tősgyökerünk bazalt macskakövek közt keresi a hajszálnyi rést) még volt a vidéknek némi bukolikus bája. A harmincas évek közepén a Rottenbiller utcai Állatorvosi Főiskola az intézmény hátsó frontján, a Bethlen térre nyíló tanistállókban állatorvosi tanteheneket tenyésztett. Hajnalonta kimérték a környék szegényeinek a tantehenek tantejét. Így hát apám fél öt körül beállt a sorba a pléhkannával, s tanúja volt, amint a közeli Garai piac kofái tiltakozó felvonulást tartanak az intézménynél, mivel a jótékony célú tantej nem éppen jótékonyan hatott áraikra. (Nincsen új a nap alatt – a kofademonstráció szembeszökően hasonlít a gazdák reggeliital-ellenes megmozdulására.)
Néhány évtizeddel később, az én gyerekkoromban a bájnak már nyoma sem volt. A Csikágó fő vonzerejének az számított, hogy viszonylag könnyen ott lehetett hagyni. Közel a Városliget, a jégpálya, az állatkert, a Felvonulási tér. Egyes őslakók szerint – akik persze elfogultan rajongtak szűkebb pátriájukért – a környék hanyatlása azzal kezdődött, hogy a téren felállított Sztálin-szobor szúrós szemét egyenesen a Csikágóra szegezte. De a szobor ledöntését csupán pillanatnyi megkönnyebbülés követte, virágzás nem.
Ugyanezek a lokálpatrióták minduntalan megemlítették: a háború előtt a Bethlen téri mozi helyén színház működött, melyben Csortos Gyula is színre lépett. Vagyis polgári kultúra virágzott minálunk. Mindebből nekem már csak annyi jutott, hogy a Bethlen mozi alternatíváját jelentő filmszínházban, melyben éppen tizenkilencszer tekintettem meg a Blood kapitány fia című kalózfilmet, s melyet valaha Rexnek hívtak, elcsíptem a mozigépész és a jegyszedő beszélgetését. Arról vitatkoztak, igaz-e a fáma, hogy a Rex mozi azért lett Marx, mert a homlokzat átalakításakor legalább az x-et meg lehetett spórolni. Meg arról, vajon a Marx fivérekről, Gauchóról meg a többiekről nevezték-e el, vagy Marx Károlyról. Amikor észrevették, hogy fülelek, a gépész felemelte ujját, és azt mondta: “Tudd meg öcsi: nem minden Marx Károly!” Ma ez a mondat talán polgári engedetlenségnek minősül.
Valamikor a kilencvenes évek közepén hökkenetet váltott ki egy felmérés, amely látványos számokkal, hasonlatokkal mutatott be budapesti különbségeket. Ebből kiderült, hogy a XII. kerület Németország nyugati részének nívóján él. A VII. kerület paraméterei pedig azonosak Szíriáéval. Csak annyit tennék hozzá: Szíriának is vannak szegényebb részei, és a Csikágó talán az utóbbiakkal állítható párhuzamba.
Mostanában gyakran járok szülőhelyemen. Ahogy a bűnös visszatér a tett, a felnőtt a felnövekedés színhelyére. És észreveszem, amit valaha nem. Hogy az egész vidéken egyetlen köztéri szobor, dísz vagy ékítmény sincsen. Hogy a huszonvalahány utca közül csupán az egyiken vegetálnak fák – a Nefelejcs féloldalán.
És persze észreveszem a mégiscsak tetten érhető, lopakodó változásokat. A vidék egyik emblematikus kocsmája, a Nefelejcs és a Garai utca sarkán álló Tip-Top ugyan semmit nem engedett a hagyományos nívóból – pléhpult, híg bor és a hely szellemének megfelelő szüntelen csikágózás -, ám szomszédságában új hely nyílt. A pincelejáratból utcára dübörög a gépzene, és a ház teljes hosszában az új kocsma hívogató neve virít a falon: Veszett Kutya.
Az egyik belső udvaron tekintélyes, vastag törzsű ecetfa. Ismerem. Csemetekorában eshetett, hogy egy szebbre, többre vágyó lakó színes csónakzománccsíkokkal ékített, agyonkopott autógumit helyezett a tövébe. Virágágyásnak szánta: a lyukon át nyújtózott az ég felé a fácska. Aztán nekilendült, nőni kezdett. Mára a radiálgumi a második emelet magasságában repedezik a derékvastagra hízott törzsön.
Ha én tervezném a Csikágó címerét, ez volna rajta: bádogszín mezőben legyőzhetetlen ecetfa, derekán gangmagasban ingó kék-vörös autógumi-gyűrű.
Ó, én fatornyos falum! Szívem, Csikágó.
– Békés Pál –
Aranyozott segglikparádé celebekkel + 1 billió tonna sznobság a levegőben, néhány (ellen)tüntetővel. Kamerádokat elvből nem fotózunk (megtették ezerrel a médiacsicska “ez a munkám” fotósok (pózolj, Vórhed, benne leszel a híradóban), Operabálozó ilyenolyanokat meg a mások (sajtó, nyugger celebspotterek) megcsináltak helyettünk. Azé az Operaház kelléktárából kikölcsönzött alabárdok erősen odabasztak 🙂
no, ledeglés, máris másnap van, holnap lesz frissítés ebben a posztban.
Folytatjuk. Az erősen balos külsőségekkel felvonuló néhány tucat (ellen)höbörgő (szabadidős punkok + bölcsészek + munkanélküli értelmiségiek + 2 árpádsávos szkin + társaságra vágyó magányos alkesz + hajléktalanok + szimpla futóbolondok, valamint Székely “Szerencsejátékos” Gábor kitagadott, panelban lakó fiacskája, aki Thürmergyuszi liblingjeként Budapest főpolgármester-jelöltjeként szerzett fékezett habzású ismertséget) “mocskos burzsujok”skandálással szórakoztatta magát (Bömbit elfelejtettek hozni a főszervezők, szal maradt a közösségi kórus). Közben hótciki mozgalmi dalok és celebek jöttek-mentek, amit csak egy kis Rammstein tudott feldobni. (Fásy Ádám megjelenése az Operabálon rulez ötlet volt, mindent elmond a megjelentek színvonaláról. Erősen kár, hogy nem ő fakadt dalra az operaházi illusztrisok szórakoztatására).
A kikölcsönzött pimp járgányokkal (limuzin, kilométeres Hummer, oldtimerek) befutó vendégek nőneműin szőrmebunda, amolyan egyenruhaként. Néhányan (pechükre) csak a tüntető-ketrec előtt tudtak kiszállni a járgányukból. Ez erősen megmozgatta a lázadók fantáziáját, szellemdússágok hangzottak el, pl. “Bugyid is szőrmés, bébi?”, “Szabadságot a világ szőrős állatainak”, “Adjátok vissza a bundámat, nutria vagyok” (utóbbiakat, khm, tulajdonképpen, khm, az ipari boroktól fellelkesült szerény tudósítójuk, én, mindenkiben ott lapul egy bebaszott huligán).
A forradalmi lelkesedés nagy fajlagos alkoholfelhasználással jár, ráadásul mindig akad néhány “emlékszelrám” típusú arc, aki őskommunista eszméktől fűtve követeli jussát a mások magántulajdonát képező kannásból. Jelesül a miénkből. A vérkapitalista Szigeten hiénának neveznénk őket, itt harcostársak.
Edvin Marton (tudjátok, az a Csőzik, aki egyből világhíresen kezdte a karrierjét) stílusú poposított klasszikusok a hangszórókból, ciffra ruhás lakájok, a már említett fából faragott alabárdokkal. Áldottuk a szerencsét, hogy nem vicceltük cigivel, mert így is megfájdult az arcunk a vigyorgástól. Huba elszántan nekiállt a megjelent celebspottereknek, a motivációjuk érdekelte módfelett, én meg készítettem néhány fotót, ha már itt égettük magunkat. A vakuk dícsfényében önmaguk fontosságának tudatában, kihúzott derekú, de székrekedéses ábrázatú Valakik jöttek, jöddögéltek, láthatólag nagy nap volt ez számukra.
“Ha ez a magyar elit, akkor ez az ország elveszett!” (copyright Weiss Manfréd Huba).
Gasztró (nem az Operaházi, hanem az előtti).
Finom zsírósdeszka, egyben az est gasztronómiai csúcsa. Mert a “reciklált” zöldségből készített leves gyakorlatilag csak padlizsánt és kovászos uborkát nem tartalmazott, de az utóbbi nem biztos. Néhány éhes punk vodkával dúsította ezen tápot, de véleményük szerint ez sem használt. De az esemény nagyobb részét saját zsebből finanszírozó vállalkozó&lázadó főszervezőnek így is küldünk egy nagy elismerést, az uccsó üveg borunkat amúgy is vele osztottuk meg, tiszteletünk és nagyrabecsülésünk jeléül :))) Jövőre, ugyanitt: szar zene, de olcsó bebaszás király hangulattal. Az év egyik legjobb bulija. Belépő nincs.
„Ezt az emléktáblát Budapest önkormányzata állíttatta a ganümédeszi űrhajók elleni 3723. évi ütközet hősi halottainak emlékére. Fényesebb a láncnál a fénykard!”
Bela fotózta a VII. kerületi, Kertész Imre utcában. Köszönjük, nagyon. Mi a ganümédeszieknek szurkoltunk.
További űrlátogatók: Jancsó Miklós, ufófigyelő állomás az Erzsébet téren, rendszerváltás utáni legrosszabb tv-sorozatokról Puzsér és bandája
Hunvald elvtárs kerülete. Megmondom, hogy mindenkinek jobb legyen: nem lesz a környéken sem magyar, sem zsidó feltámadás, amíg a Dohány utcát sétálóvá nem alakítják. Talán majd egy szebb, másik világban, bár Hunvald anusztágító köcsögölése a sitten biztató jel.
Strapabíró pultos néni, melegszendvics, két szint, 0-24 órán keresztül nyitva. Alső szinten hardcore, magányos, illuzióikat vesztett alkeszok és játékgépek, a felső szinten még alkeszpályájuk elején járó ifjúság, egymás testébe vágyakozva. Lepukkant kocsma, de erős versenyelőnye, hogy bármikor betérhetsz ide, ha zárásig nem tudtad elintézni magad a környező ivókban.
cím: Budapest, Erzsébetváros, zsidónegyed, VII. kerület, Síp utca 2 (Dohány sarok)
További megfigyelők: sörjárőr
Dohány utcai kocsmák: Turista a Dohány utcában, Miszter a Zsinagógával szemközt, Katapult kávézó és söröző, Cream Cafe and Restaurant
Viszonylag olcsó kocsma a körúti tüdőrákban, halálvágyó emósoknak kiváló lehetőség. Szomorú forint/ejró átváltási gyakorlat, 220 egy ejró, német turisták ajvékolhatnak. Ideiglenes jellegű vendégsereg, átmenő forgalom, szemek a pincérlányt tapogatják. Igényesnek mondott plázajellegű belső, plazmatévékkel. Akkor inkább a Bambi.Kapcsolódó: a sörjárőr. Sokkal többet mi sem tudunk hozzátenni.
Cím: Budapest
VII. kerület, Erzsébet krt. 53.
Aki érti, írjon kommentet 🙂
Budapest, VI. és VII. kerület, Terézváros és Erzsébetváros határán, Király utca
Tovább: például ide, esetleg a street art blogunkra
Egy jól megvalósított, filozófikus és vicces ötlet miatt megkegyelmezünk az önjelölt street-art művészek maradék 99.9 százalékának :DDD
Budapest, VII. kerület, Erzsébetváros.
tovább az utcadekor blogunkra
Ideiglenes's Blog 